Szent György hava és Húsvét ünnepe

Április a „bolondok napjával” indul, kevesen tudják, hogy ez a „csúfolkodós, ugratós” szokás - a diákság révén nyugatról érkezett hozzánk, valamikor a középkorban - pogány eredetű és a valamikori régi naptárrendszerre utal, amikor is több népnél március 1. vagy április 1. volt a hivatalos évkezdet. Később, a naptárreformok után, megmaradt amolyan vicces, bolondos, alternatív évkezdetnek.
Érdekes hagyományok alakultak ki április nevezetes egyéb napjain is, ami a keresztény Európában némiképp közös alapokon nyugszik. A hagyomány szerint Vince napján (április 5.) megcsordul a jégcsap és véglegesen beköszönt a tavasz, másnap, Vilmos napján pedig „ha esik az eső szűk lesz az esztendő”, szólt a népi bölcsesség. A mezőgazdaságból élő népeknél ezen az éghajlaton április jelentőségét nem is kell nagyon bemutatni, ekkor történt a veteményezés, palántázás, sok tekintetben ettől függött a következő hónapok termése, nem beszélve a szőlők metszéséről, amit régen hivatalosan is „Szent György havához”, áprilishoz kapcsoltak.
Az év századik napja április 12. Gyula napja a hagyomány szerint a tisztaság, takarítás napja volt, ekkor nemcsak a lakásokban, hanem a ház körül is rendet tettek a régiek.
Fontos volt még az április 24.- Szent György napja - ami nálunk elsősorban a pásztorok, állattartók védőszentje volt, ekkor hajtották ki az állatok a legelőkre, ekkor indult igazán az élet a mezőgazdaságban. Zala megyében például az első kihajtáskor az istállóajtó mellé láncot és tojást tettek, ezeken kellett az állatoknak átlépniük, azt tartották, hogy „olyan erősek lesznek, mint a lánc és olyan gömbölyűek, mint a tojás”. Ráadásul az év legszerencsésebb napja is ez volt a néphit szerint. Ha ezen a napon a békák kuruttyolni kezdtek, korai és meleg nyarakat jósoltak. Másnap, Márk napján pedig búzaszentelés volt szokás és sok helyen ezen a napon vetették el a kukoricát is.

Vitathatatlanul a legfontosabb ünnep azonban a Húsvét volt, amely leggyakrabban áprilisra esik. A húsvét úgynevezett mozgó ünnep, mivel Húsvét vasárnapja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni első vasárnap. Ha a március 21-ei napéjegyenlőség időpontja olyan szombati napra esik, amikor éppen holdtölte van, akkor abban az évben a húsvét március 22-én van. Tehát ez a legkorábbi nap, amikor elkezdődhet a húsvét, a legtávolabbi időpontra eső húsvét vasárnap pedig április 25-e lehet.
A 40 napos nagyböjt vége Húsvét vasárnap, aminek a magyar neve is erre utal, amikor Jézus 40 napos sivatagi tartózkodása emlékére, önmegtartóztatás után először „húst vettek” magukhoz. Eredetileg az ünnepkör régi zsidó és pogány szokásokra vezethető vissza. Több országban Ostara istennő ünnepének neve jelenti a húsvétot (Oster vagy Easter). Ostara a germán istenek közül az alvilág felett uralkodott, tavaszi ünnepét pedig a napéjegyenlőség napján ülték meg. Ostara ünnepéhez vezethető vissza a húsvéti nyúl és a tojás szimbólumai is. A Zsidók vallása szerint pedig ekkor ünnepelték az Egyiptomból való kivonulást. Az Ótestamentum szerint ekkor, az Egyiptomot ért tíz csapás közül az utolsóként, lecsapott a Halál Angyala és magával ragadott minden elsőszülött fiút. A zsidók Isten parancsának engedelmeskedve azonban bárányt áldoztak, és annak vérével bekenték ajtóikat, így a Halál Angyala őket nem bántotta. A Pészach ünnepének előestéjén fogyasztották el a szokásos Széder esti vacsorát, amely élesztő nélküli kenyérből és borból állt. Jézus, elfogásának estéjén valójában a Szédert ülte meg, tanítványai körében fogyasztotta el a vacsorát is, amely az "Utolsó Vacsora" néven lett közismert.
A húsvéti ünnepkör Magyarországon hagyományosan már egy héttel korábban elkezdődött. A nagyhetet a Virágvasárnap nyitotta, amely Jézus Jeruzsálembe való „virágesős”bevonulására emlékezés, ilyenkor körmenetet tartottak, melynek keretében a templomokban, virág és barkaszentelés is zajlott. Némi pogány hagyományként ezen a napon temették el véglegesen a telet is, amit szalmabáb formájában vagy vízbe dobtak vagy tűzbe vetettek. Nagypénteken volt a legszigorúbb böjt, Jézus kereszthalálának a napja, ilyenkor sok helyen még tüzet sem gyújtottak. Másnap nagyszombaton volt a feltámadási ünnep, tűzszentelés néhány helyen az ételszentelés. Vasárnap pedig, az igazi ünnepen már a vígasságok, bálozás, vendégjárás és a rokonlátogatás következett, természetesen a hagyományos húsvéti étkekkel, amelyekből ezen a napon bőségesen fogyasztottak.
A húsvéti bárány és a főtt tojás már nagyon régi hagyomány a húsvéti étkezéseken, ezeket kiegészítendő került az ünnepi asztalra a nép körében inkább kedvelt, télről maradt húsvéti sonka, természetesen tormával tálalva és még újabb keletű jövevényként a kalács fogyasztása. Nem hiányozhattak a desszertek sem, eredetileg mézből, túróból, tojásból készültek az igazi ünnepi sütemények, lepények. Húsvét hétfőn a vidám ünnep folytatásaként locsolkodás, tojásfestés, a barátok, családtagok megajándékozása következett. A tojás is és a locsolkodás is pogány eredetű szokás, mindenképpen termékenységi illetve halotti kultusz és a rituális megtisztulás szimbólumként. Több helyen szokás volt a húsvéti határjárás, ellenőrizték a vetéseket, árkokat, megtisztították a kutakat és forrásokat. A határjárás alatt zajongva, kereplőzve sőt, helyenként lövöldözve és időnként beszédeket mondva űzték el a gonoszt a határból.
Erdélyben pedig kakaslövést tartottak, ahol is „szerencsétlen” kakasra nyíllal lövöldöztek, természetesen a végén nem is következhetett más, mint a kakasból főtt vacsora. Ehhez hasonló volt Nyugat- Magyarországon a Pilátus-verés hagyománya, ami lényegében lármás téltemetés is volt egyben. Húsvét utáni vasárnapon, az un. Fehérvasárnapon a falvakban volt szokás a fiúknak komát, a lányoknak mátkát, barátnőt választani, akikkel aztán szinte testvérré fogadták egymást.
Ehhez a szép hagyományhoz kapcsolódott a komatál küldése, ami szentesítette úgymond a „testvérré fogadást”. S hogy mi volt a komatálban, ez a húsételektől a rétesig sok minden lehetett, egy biztos, egy üveg jó bor és persze a húsvéti tojás nem hiányzott belőle.