Májusi néphagyományok

Május, sokak szerint az év legszebb hónapja, sokféle szokással, néphagyománnyal kedveskedik nekünk. A családi, iskolai, egyházi fontos ünnepek, az Anyák napja, az iskolai ballagások, Pünkösd ünnepköre amúgy is mozgalmassá, ünnepélyessé varázsolják a tavasz legmelegebb hónapját, de a régi időkben ez még inkább jellegzetesebb, intenzívebb volt. Május neve a római naptárból maradt az utókorra, s a rómaiak Maia nevű istennőjéről kapta nevét, aki egyébként a termékenység istennője volt, s már az ókori görögök is tisztelték. Májusban kizöldül a természet, a hajtások gyors növekedésbe kezdenek, a sok napsütés és meleg hatására valóban újjászületik, termékennyé változik környezetünk. Mint minden hónapban ilyenkor is vannak úgynevezett időjáráshoz kötődő jósló napok. A legszebb példa erre Szervác (május 12.), Pongrác (május 13.), Bonifác (május 14.), az utolsó „fagyosszentek” napjai . Hosszú évszázados megfigyelések támasztották alá , hogy a melegedés ezeken a napokon megtorpant, s néhányszor bizony gyenge fagyok is jöhettek, a friss hajtások védelme érdekében ilyenkor füstöléssel védekeztek. A régi mondás szerint: „Sok bort hoz a három ác, ha felhőt egyiken se látsz”.

Hasonló veszélyes nap volt Orbán (május 25.) napja is, amikor szintén kisebb lehűléstől lehetett tartani, s a szőlőtermést igyekeztek védelmezni. Nem véletlen, hogy a szőlőhegyeken, épp a kései fagyok, egyéb időjárási pusztítások ellenében Orbán szobrokat állítottak és Szent Orbán a szőlőhegyek, szőlősgazdák védőszentjévé válhatott. Ha jó idő volt szobrát borral locsolták, s egész nap óbort ittak, ha viszont hideg, fagyos idő köszöntött be, néhány helyen megdobálták, megvesszőzték a szent szobrát. Az időjáráshoz kapcsolódó népi mondás szerint „májusi eső aranyat ér” igencsak fontos megállapítás, hiszen a növekedő, dússá váló növényzetnek, friss ültetésű palántáknak igencsak kellett a víz. Érdekes viszont a szőlőtermő vidékeken úgy tartották, ha Pünkösd idején esik, az nem tesz jót a bortermésnek.

Május első napja, amit mostanság a munka ünnepeként tartunk nyilván, fontos események ideje volt. A májusfa-állítás szerencsére még manapság is szokás faluhelyen. Ilyenkor a lányos házak udvarán vagy ablaka előtt állítottak szalagokkal, zöld ágakkal, borral díszített fákat. Ez a hagyomány egész Európában divatos volt, s eredete valószínűleg pogány termékenységünnephez kötődött, amit Floráliának neveztek. Ezeken az ünnepeken a felszabadult, vidám, fiatalos mulatságoknak volt helye, igazi tavaszi örömünnep, valószínűleg a mi mostani majálisunk elődjeként. Azt is tartották, ha szép napos az idő elsején jó termés van kilátásban, ha esik, illetve borús az idő ne számítsunk jó termésre.

A májusfa állítás egyik szép eredetlegendája, hogy a hittérítő apostolok, Jakab és Fülöp egy híres szentéletű útitársnője, Szent Walburga, hogy bizonyítsa ártatlanságát és elűzze a gúnyolódó pogányokat, vándorbotját leszúrta a földbe és imádkozni kezdett, mire a bot kivirágzott és meggyökeresedett. Ezen a napon a legények zenével köszöntötték a falu népét. Délután „leányséta” volt, este pedig táncos mulatság. Több helyen „legénybírót” választottak, akiknek a feladata a pár nélküli lányok megtáncoltatása volt.
Május harmadikán volt a legenda szerint Jézus Szent Keresztjének a megtalálása ezen a napon a falvak határába, útkereszteződésekbe kereszteket állítottak, részben a gonosz szellemek és rossz lelkek távoltartására.
Másnap Flórián a tűzoltók, pékek, kovácsok patrónusának napján, a tűzvészek elkerülésére Flóriánhoz imádkoztak, s sok helyen még tüzet rakni sem volt ildomos, néhány helyen a kovácsok és a pékek sem dolgoztak.

Viszonylag új keletű jeles nap május első vasárnapja, amikor is az Édesanyákat köszöntjük. Az ünnep nemzetközivé vált, s eredete valószínűleg a pogány időkre nyúlik vissza, a földanya tiszteletére. Az anyaság intézménye, annak tisztelete a későbbiekben is fontos maradt, az ünnep intézményesülése, azonban 1872 után alakult ki. Eredetileg Amerikában ünnepelték ily módon a polgárháborús hősök édesanyáit, majd folyamatosan nemzetközivé vált az ünnep az első világháborút követően. A legtöbb helyen május második, nálunk első vasárnapján van Anyák napja, amit Magyarországon 1925 óta tartanak meg.
Szintén szép májusi világnap a Madarak és Fák Világnapja, ami 1902 óta hivatalos nemzetközi természetvédelmi és környezetvédelmi „ünnepnap”.

A legrégibb hagyományokkal egyértelműen a Pünkösd és ünnepköre bírt a keresztény hagyományban. Áldozócsütörtök, Húsvét utáni 40 napra, Jézus mennybemenetelének, Pünkösd, pedig a Szentlélek megjelenésének, (a Húsvétot követő 50-dik napon) állít emléket. Fontos egyházi ünnep volt még az Úr napja és a Szentháromság napja is. Ez utóbbi, egyébként régi magyar hagyományt, a településeken felállított jellegzetes Szentháromság-szobrok őrzik. Az Úr napi körmenet virágdíszei a hagyomány szerint gyógyító és egészségmegőrző hatással bírtak, ezért a körmenet után a virágokat szívesen vitték haza az emberek. Volt olyan falu, ahol az úrnapi virágok szirmát áztatták az újszülöttek fürdővizébe, ezáltal óvták őket a gonosz szellemektől.

A Pünkösdhöz számtalan néphagyomány is kötődött, s ellentétben az egyházi ünnepekkel, a könnyed szórakozásról, ünneplésről szóltak. Sok helyen ekkor választottak, különféle ügyességi feladatok segítségével Pünkösdi Királyt, igaz jelképes hatalma csak egy évre szólt, de ebben az időben minden lagziba, ünnepre meghívott vendég volt, a kocsmában a falu költségén ihatott, sőt a kisebb vétségeket is elnézték neki. Ezen az ünnepen volt a május elején felállított májusfadöntés, vagy májusfa kitáncolás. Ilyenkor a legények tánccal, zenével közelítették meg a lányos házakat, gyakran rendeztek „májusfamászást” is, ami nem volt veszélytelen és könnyű feladat. A győztes jutalma a fa tetejére kötözött üveg bor volt, amit néhány helyen viccesen előzőleg csípős paprikás vízzel helyettesítettek.
Nagy kegy volt, ha a Kedves, a májusfát állító legényt behívta a házba, esetleg meg is vendégelte, persze a cimborákkal közösen. Pünkösd éjszakáján a szerelmes legények titkon Pünkösdi rózsát helyeztek a kiválasztott lányok ablakába. A virágok, zöld ágak egyébként fontos „kellékei” voltak az ünnepkörnek, leggyakrabban bodzaágakat használtak erre leggyakrabban.

Némileg a májusi „virágünnepek” szoros kísérője az iskolát befejezők, hagyományosan középkori, latin eredetű ballagási ünnepe is. A ballagás nem véletlenül esett a nyár előtti hetek valamelyikére, mivel a földeken ekkortól indultak meg az aratási munkák, s az iskolapadból mindenki a létfontosságú betakarításra igyekezett.