Széchenyi a magyar borról

Úgy tartotta, hogy a magyar bor egyértelműen fel tudja venni a versenyt a nemzetközi piacon, de a szőlészeti és borászati technológiák elmaradottsága, a tőkehiány és a túl sok féle szőlő termesztése, amely elaprózottá teszi a magyar borpiacot súlyos gátat vet a borászatunk nemzetközi sikere elé.

Több művében megemlékezik a magyar borról, többek között a Hitel és a Világ című munkáiban, ahol a túl sok féle szőlő helyett egy-két „típus-bor„ megjelenését szorgalmazza, amely nagyobb mennyiségben kerülhetne az európai piacra. Ezen kijelentése miatt több bortermő helyen erős zúgolódás is támadt, mint ahogy akkor is, amikor 1831-ben leírta, hogy a duna-tisza-közi homokos tájon is lehetne jó minőségű bort termelni, amely nem csupán e téren, de kihasználatlan területe Magyarországnak.

A világ című munkájában közli azon felismerését, hogy a magyar bortermelők elavult technológiával, kezdetleges borkezelési eljárásokkal dolgoznak.

Az 1828-ban megjelent Lovakrul című írásában viszont az alábbi szép gondolatot találhatjuk:
„Én annak vak erősítésében: hogy magyar lónál, magyar bornál, magyar szakácsnál 's a' t. jobb nincs, hazafiuságomat soha nem helyheztettem, és olly hijábavalóságokban helyheztetni minden bizonnyal soha nem is fogom.”

Azt is tudatosítani kívánta, hogy a palackozás hiánya, a minőség ingadozása, a szerencsétlen borvám szabályozás lehetetlenné teszi boraink kijutását a fő piacokra. Akkoriban a borkivitelből származó mintegy 400.000 Forintnyi bevétel mellett nagyjából ugyanekkora értékben vásároltunk osztrák bort!
Széchenyi nagyon kedvelte a soproni, badacsonyi, somlói borokat, de állítólag az igazi kedvence a világhírű tokaji aszú volt. Nem véletlen, hogy a tokaji bortermelést, annak modernizálását szívügyének tekintette.
Vágyai közt szerepelt egy országos borkereskedelmi egylet vagy cég létrehozása, amely koordinálta volna a legjobb magyar borok kivitelét. A fiatal Gyürky Antalt-aki később a magyar borászati szakirodalom egyik megteremtője, többek között a Borászati Lapok kiadója lett - Széchényi megbízta azzal, hogy járja be az országot és gyűjtse össze a legjobb borokat. Az akció végül sikertelen maradt, mert ahogy Széchenyi egy későbbi levelében írta: „a küldött bor részben kifolyt, részben romlott”... „A célba vett bor dolga körül minden kedvemet elvesztém”

Még végrendeletében is megemlékezett a magyar borról, s az általa alapított Nemzeti Casino részére felajánlott egy díszserleget, amelybe kívánsága szerint minden évben a Casino ünnepi közgyűlésén a legjobb magyar bort kellett tölteni. Óhaja szerint a serleg „emlékére évenként üríttessék”