Orsolya kóstoló a V. kerületben
Vannak véletlen találkozások, amik aztán idővel kiderülnek, hogy ha véletlenek is hosszú távon kikerülhetetlenek. Rita esett le tavasszal Budakeszin az Orsolya Pince kóstolójára a Pincekulcsba, aztán nagy szerelembe esett a 2008-as Házasítással. Aztán Etyeken összetalálkoztunk velük immár ketten a körpince közepén. Tudtam, hogy akkor most odamegyünk, megszólítjuk őket, megkérdezzük őket és ha lehet elhívjuk őket Budapestre. Így is történt, mígnem november 18-án este kicsivel 7 után bekanyarodtak a Pántlika Borház elé a szürke dobozos autójukkal és nekikezdtünk a korábban vendég nélkül zajló kóstolónak. Orsi (a pince névadója) igazán visszafogottan kezd, hisz mint mondja Zoli (Orsi asszisztense és egyben férje) az, aki a borok mellett a szavak szintjén is lehengerli a vendégeket. És milyen igaza volt, Zoli nemcsak a borok készítésének filozófiájáról, hanem komoly történelmi és földrajzi szintekig viszi el a társaságot. Jó érzés volt látni, hogy a társaságunk Robin nevelkedve szinte mindent ért és szakszerűen kérdez.
Hogy kinek mi a benyomása az Orsolya borokról, azt majd maga leírja, nekem a legnagyobb élményt Orsi és Zoli borhoz és borászathoz való viszonyának megértése jelentette. Ezen filozófia mentén tényleg másként kóstolja az ember a borokat. Örömmel hallgattam, hogy Zoliék egy kisléptékű, de tudatos borkészítést és emberközpontó marketinget valósítanak meg Ostoroson, amibe a család játsza a főszerepet. Nincs állandó méretnövekedési vágy, nincsenek állandó technológiai újítások, de van helyette komoly terméskorlátozás, tradicionális reális gondolkodás, kísérletezőkedv és sok-sok öröm. Ahogy hallottuk, a legfontosabb elemei a kézműves borászkodásuknak, hogy egészséges szőlőt kell termeszteni, meg kell találni a terműhely és a fajta harmóniáját, mindent a természetre kell bízni a pincében (nem használnak fajélesztőt például) és olyan emberekhez kell eljutattni a boraikat, akik tényleg kíváncsiak mit tud az a termőhely, az a fajta és mi történt abban az adott évben a természetben.
Orsi és Zoli és persze a boraik nagyban megerősítettek abban az elgondolásomban, hogy csinálni kell azt amit szeretünk, ügyesen és odafigyelve, nem akarva többet, mint amik a határaink és a lehető legtermészetesebbnek maradni mindabban, amit csinálunk. Persze a 6 bor mindegyike igazán remek tétel volt, szerencsére be is táraztunk hideg téli estékre, hogy erőt és jókedvet meríthessünk, ha netán elfáradnánk és elszontyolodnánk véletlenül. Beszélgettünk amúgy még sok.sok mindenről, dehát a bor már csak ilyen, valamikor nem is emlékszünk a részletekre tisztán, csak tudjuk, hogy belül nagyon jó emlékek születtek.
Köszönjük mégegyszer Orsinak és Zolinak!