Interjú Győrffy Zoltánnal (Pécsi Borozó)

Egy hosszabb interjúban Győrffy Zoltán, a Pécsi Borozó főszerkesztője válaszolt kérdéseinkre.

A Pécsi Borozó egy negyedévente megjelenő ingyenes lap illetve egy blogfelület. Mikor és ki alapította a Pécsi Borozó projektet?
A Pécsi Borozó 2008 elején, egészen pontosan márciusában indult, olyan borkedvelők újságírók kezdeményezésére, akik már korábban is foglalkoztak borral, írtak, fotóztak, kóstoltak és mindeközben volt valami hiányérzetük. Elsősorban az, hogy bár a Pannon Borrégió borvidékei a legismertebbek közé tartoznak (ez persze Villányra és Szekszárdra igaz…), mégsincs róluk elegendő szó a bormédia felületein. Ha van is, általában sokkal szűklátókörűbb a megfestett kép, mint a valós helyzet. Egy olyan magazin volt a cél, amely a borrégió értékeiről szól, szélesebb borkedvelői rétegekhez szól, mint a pénzért megvásárolható hasonló termékek, ugyanakkor igyekszik országosan eljutni az érdeklődő borbarát publikumhoz.

Wéber Tamás barátommal, aki azóta is a lap fényképeiért, megjelenéséért felelős, igazándiból ketten hoztuk össze az anyagi hátteret, ami az induláshoz, első évekhez szükséges volt, de nagyon sok barátunk, kollégánk segített azzal, hogy hobbiból, barátságból, borszeretetből mindenféle ellenszolgáltatás nélkül (ha a bort nem számoljuk ide…) dolgozott a Pécsi Borozó sikeréért.

A kezdeti célokhoz képest mi változott az évek során?
Induláskor úgy fogalmaztuk meg, hogy a Pécsi Borozó egy virtuális borozó, egy találkahely, ahol egymásra lelhetnek mindazok, akik kedvelik térségünk, a Pannon Borrégió borait, akik szeretnének többet tudni borászainkról, akik nyitottak új ízek, új gasztroélmények iránt. Ismerkedjünk meg mindazzal, amit ez a pannon térség kínál, beszéljünk róla, írjunk róla, adjuk tovább. Legyen az kiváló bor, remekül elkészített sajt, vagy egy különleges élményt nyújtó étterem. Azt gondolom, hogy ez ma is így van.

Az elmúlt három év során nagyon sok fiatal (vagy kevésbé fiatal, csak kevésbé sztárolt) borász, séf vagy éppen sajtkészítő első lépéseit, saját produktumait ismerhettük meg, egyúttal a nagyközönség is és talán sokaknak segíthettünk, hogy a nevük ismertebbé váljon. Biztos, hogy nem jutottunk el mindig mindenhova, de szinte mindig úton voltunk, vagy éppen az úti élményeket dolgoztuk fel. A kezdeti lelkesedéshez képest ez a három év sok olyan tapasztalatot is adott, ami alapján 2011-ben egy átgondoltabb rendszert szeretnénk működtetni, némileg változtatva a lap külalakján, struktúráján, de a nyelvezetén nem, hiszen talán ez az, amivel kevésbé belterjesen, közönségbarátabb módon tudjuk megközelíteni az olvasót. Kialakult egy olyan fix stáb, ami szerencsére számról számra bővül – erre nagy szükség van, hiszen a lelkesedésbe bele lehet fáradni és ez pillanatnyilag mindegyikünknek csak hobbi és nem munkahely.

A Pécsi Borozó név utal arra, hogy a környék nagy borvidékeinek igazi origója a baranyai megyeszékhely? Azaz meddig ér a pécsi hatókör? Egyáltalán mennyire lokálpatrióta szemlélettel dolgoztok?
Mi Pécsett élünk, innen szemléljük a világot. A bormédia vagy gasztronómiai média, de egyáltalán a média főváros-központúságával szemben mi ezt a regionalitást (ami nem provincializmus!) nyíltan felvállaljuk. Itt élve biztosan más kapcsolat alakul ki, más kötődések, más referenciáink vannak, más szokásaink. Nem hinném, hogy jobb vagy rosszabb.

A célunk, hogy ami jót, értékeset tapasztalunk, azt osszuk meg mindazokkal, akiket a borgasztronómia érdekel. A rosszról ritkán szólunk, mert ahhoz drága a papír, kevés az időnk. A pécsi hatókör azonban elég széles, nekünk itt a borkulturális főváros, bár hogy tényleg az legyen, sokat kell még dolgozni. Nem csak a régió magyar oldalán kóstolunk, igyekszünk tágítani határainkat, a közeli, szomszédos borvidékeken ritkán járnak annyit magyar borkedvelők, mint mi, de természetesen a klasszikusokat és újvilágiakat sem feledjük el. Hogy reálisan képet adhassunk a Pannon Borrégióról, sokkal többet kell ismerni tanulni, tudni. Három éve ügyködünk ezen komolyabban, de évtizedes céljaink és ötleteink vannak még.

Mennyien vagytok most, akik szerkesztik a felületeket és mennyire tud rentábilis lenni egy ilyen vállalkozás?
Ha a Pécsi Borozóra, mint vállalkozásra tekintünk, akkor nem mi vagyunk a hogyan gazdagodj meg gyorsan, munka nélkül munkacímű szeminárium témája. Maximum ellenpéldája. Szerencsére ma már ott tartunk, hogy nem csak a tulajdonosok pénzét viszi el a lapkiadás és járulékos költségei. Az elejétől kezdve voltak olyan pincészetek, akik felfedezték a bennünk rejlő értéket, azaz hirdetéseket vásároltak a lapban. De nem csak pincészetek, egyre több kapcsolódó vállalkozás hozza össze azt, hogy ma már nagyjából nullaszaldós tud lenni egy-egy szám, ha nem számoljuk, hogy a nyomdán felül vannak utazási, szállítási, postázási satöbbi költségeink is. Nagyon bíztunk a bormarketing pályázatokban, ahol időnként el is nyertünk pénzeket a szekszárdi, tolnai és pécsi borvidékekkel együttműködésben, de a bormarketing pénzek bizonytalan helyzete miatt ezzel nem tudunk stabilan számolni.

A munkatársaink szűkebb köre mondjuk 6-8 fő, akik rendszeresen részt vesznek a munkában, lapkészítésben, blogolásban, rendezvényszervezésben (hiszen mi szervezzük például a Pannon Borrégió TOP 25 versenyén és bemutatóit, van egy Tesztgyőztesek vacsorája nevű borgasztronómiai sorozatunk, de rendszeresen veszünk részt borbemutatók, borvacsorák lebonyolításában is). Ezen felül még legalább ennyien (gasztrobloggerek, újságírók, borbarátok) kicsit távolabbról segítik a munkánkat, de szerencsére sokkal többen közelednek, mint ahányan távolodnak. Sokunk szívügye a Pécsi Borozó, szerencsére.

A dél-dunántúli bornak mennyit sikerült profitálnia, hogy 2010-ben Pécs volt Európa Kulturális Fővárosa?
Természetesen annak a borokra, borturizmusra is volt némi hatása, hogy megemelkedett a városba érkező vendégek száma, viszont a borban rejlő lehetőségeknek töredékét sem használták ki. A gasztronómiára épült ugyan két programsorozat, de ez kevés volt ahhoz képest, hogy egy ennyire gazdag boros régió mit tudott volna kínálni. Részt vettünk a délszláv országokban lebonyolított Pécs-kampányban, mindenhova vittünk borokat, mindegyik borvidékünkről. A mi Wine Guide kiadványunk az egyetlen angol nyelvű régiós gasztronómiai és borkalauz, kedvelték is a külföldiek.

A kulturális fővárosi cím csak akkor éri meg, ha az a bizonyos év csak a kezdő lökést adja meg. Bízom benne, hogy a folytatás még eredményesebb lesz, akár az új intézmények, épületek is helyet adhatnak majd boros rendezvényeknek. Van hangulata a pécsi sétatéri nyári borozgatásoknak, de azt gondolom, hogy ezeknél magasabb színvonalú, kreatívabb megközelítését is be kell mutatni a bor, a gasztronómia és a kultúra hármas kapcsolatának.

Örömmel olvastam, hogy megalakult a Dél-Dunántúli Borturisztikai Klaszter, aminek menedzsere vagy. 2011-ben mit láthat a nyertes pályázat eredményeiből egy borbarát, ha a környékre látogat?
Először is bízunk benne, hogy már az idén többen érkeznek majd az általunk képviselt és javasolt borturisztikai szolgáltatókhoz és helyszínekre. A borklaszter segítségével szeretnénk eljutni minél több boros rendezvényre, megjelenni minél több fórumon, hogy azok a kis és közepes pincészetek, amelyek érdekében létrejött a Dél-Dunántúli Borturisztikai Klaszter, jobban előtérbe kerülhessenek. Nagyon sok felfedeznivaló érték van a mi régiónkban, csak nem biztos, hogy ezek a legszembetűnőbbek. Igyekszünk majd olyan programokat, turisztikai csomagokat kialakítani, hogy ezek is vonzóbb célpontokká válhassanak.

Egy másik találkozási pont lehet a Pannon Borturisztikai Centrum, egy kis befogadóképességű, de februártól már gazdag programkínálattal működő tér, ahol képzéseket, borkóstolókat szeretnénk szervezni. Az első, bemutatkozó rendezvényünk a Vince-nap a Vince utcában, ahol egy hagyományos szőlész-borász ünnep kapcsán mutatkoznak be klaszterünk tagjai, de a régiós turisztikai klaszter-társaink is eljönnek majd a saját kínálatukat propagálva.

A borklaszter sok tevékenysége kevésbé látványos, hiszen képzések, háttérmunkák, szervezői munkák, adatbázis-fejlesztések tartoznak például ide, de ez is nélkülözhetetlen ahhoz, hogy színvonalasabban, hatékonyabban működhessünk.