Interjú Frittmann Jánossal

Mióta foglalkoznak a szőlővel és borászattal? Hogyan képzeljük el a mai Frittmann Pincészetet?
A család az 1700-as évek elején települt Soltvadkertre, azóta foglalkozik szőlő termesztéssel.

Önöknél soha nem merült fel, hogy külön csináljanak pincészetet a testvérével?
De igen.

Mi a munkamegosztás Önök között, ha van egyáltalán ilyen?
Nincs megbeszélt munkamegosztás.

2006-ban, ogyasztókkalmikor először kóstoltuk a borát, még a legalsó polcról kellett levenni a Kékfrankos Rosét. Azóta sokat változott Önök körül a világ. Tudatos építkezés eredménye volt, hogy az Önök munkájának nagyban köszönhetően újra visszakerült a hazai boros térképre a Kunsági borvidék?
Természetesen tudtuk, hogy csak szívós munkával tudjuk elismertetni borainkat a fogyasztókkal, mivel hatalmas volt az előítélet a régióval szemben. Borversenyeken évek óta tudtak nyerni a boraink, így meg volt bennünk a hit, hogy ez sikerülni fog. Rengeteg borbemutatón és borfesztiválon vettünk részt és így közvetlen találkoztunk sok fogyasztóval. Ez hozta a legnagyobb sikert és természetesen segített benne az "Év Bortermelője" cím is. Ma már nem számít hátránynak a Kunsági Borvidék név a bort ismerő emberek között.

Önöket megénekelte a Belga együttes, érzékelhető volt egy ilyen izgalmas népszerűsítés hatása a forgalmukban?
Természetesen komoly visszhangja volt a Belga együttes dalának, főleg úgy, hogy csak utána lettem az "Év bortermelője". Biztosan jelentett egy nagyobb figyelmet a fiatal korosztály részéről a boraink iránt.

Aztán 2007-ben elnyerte az Év borásza kitüntetést is. Meglepte a díj, vagy számítottak rá?
Mivel előtte már 4-szer voltam jelölve a díjra, benne volt a lehetőség, hogy megkaphatom, de erre számítani nem lehet, mert voltak előttem kiváló borászok akiket többször jelöltek, de nem kapták meg ezt a címet.

A boraikra rátérve, hogyan alakult ki a termékpalettájuk?
A termékpalettánk úgy alakult, hogy megnéztük a régi fajták közül melyek azok a szőlőfajták amik tudnak világszínvonalon is figyelemre méltó borokat adni. Ezerjó, kadarka, kékfrankos, irsai olivér - ezeket próbáltuk azokkal a világfajtákkal kiegészíteni, melyek nálunk kiemelkedőeket produkálnak.

Az Ezerjó fajtát különleges becsben tartják. Honnan ez a "vonzódás"? Mit kell tudnunk ezzel a fajtával kapcsolatosan?
Az ezerjó fajtát azért tartom nagy becsben, mert a régi fajták közül szerintem a legkiemelkedőbb bort tudja adni, és ami még hatalmas előny, hogy ezt több féle szegmensben (reduktív, fahordós, késői szüret) Képes versenyezni a világfajtákkal.

Szeretnek kísérletezni, vagy jobban kedvelik a jól bevált módszereket? Van kiemelt kedvencük esetleg olyan újítás, amire nagyon büszkék?
Rengeteg kísérletet végzek, nem mindegyikből lesz forgalmi bor, de sok olyan borunk van ami a kísérletek eredménye. A fahordós ezerjónk az egyik legsikeresebb.

Kunság, a mindennapok bora. Ez a szlogen már egy borászati együttműködés eredménye? Elárulják, hogyan sikerült újraértelmeztetni a pancsolt borokról elhíresült vidéket? Volt valamilyen terv, vagy egyszerűen néhányan elkezdték a komoly szakmai munkát és ennek látjuk most az eredményét?
Kunság a mindennapok bora szlogennel nem értek egyet, úgy, hogy ennek a megszületéséhez nem igazán tudok hozzászólni.
Azt hiszem terv nem volt. Egy idő után, mikor már voltak aredmények, elkezdtek hinni többen abban, hogy nem kilátástalan eredményesen borászkodni a kunsági borvidéken.

Milyennek látják a borvidék jövőjét? Hogy képzelik a pincészetüket 2020-ban?
A borvidék jövője attól függ, hogy tudunk-e élni azzal a lehetőséggel hogy a megváltozott étkezési szokások a friss szőlő, gyümölcs ízű boroknak kedvez. Ha tudunk, akkor a megmaradt ültetvényeken egy virágzó szőlőkultúrát tudunk felépíteni.
2020-ra remélem még lesz 2-3 kiemelkedő pezsgőnk és ismerni fogják az emberek a már most megjelent szőlő és törköly pálinkánkat, és a piacon is sikeresek lesznek. A borászatban a már meglévő vendéglátó rész is továbbra is jól fog működni. Ezekkel a termékekkel és szolgáltatásokkal lenne kerek egy magyar borászat működése.