Etyeket is megjártuk
Hirtelen változott a hétvégi programunk, miután a szombat délelőtt még munkával telt. Így a délután fogtuk a pénztárcánkat és elindultunk a Budapesthez legközelebbi borvidék, legbeharangozotabb boros fesztiváljára, Etyekre, a Kezes-Lábos fesztiválra. A Kelenföldi buszpályaudvarról gyorsított járatokkal lehetett könnyedén kijutni, ahol már sejthető volt, hogy idén is jól sikerült a hírverés, illetve, hogy egyre többen kedvelik az ilyen evős-ivós korzózós programokat. Az idén már sokadszorra, ismét sikerült megúsznunk az esőt, ami az egész ágazatnak komoly megpróbáltatásokat jelent (a tavaszi etyeki borfesztivált totálisan elmosta amúgy az eső).
Az etyeki Kezes-Lábos fesztivál egy nagyon jópofa fesztivál, itt nincsen faházak tömött sora kis helyen, hanem az egész falu egy nagy helyszínné válik.
Az egyes pincékhez szépen gyalog megérkezik az emberfia (mivel a falu szélén kell parkolni az autókat) és a helyi pincészet nedűi mellett egy vendég pincészet boraival is találkozik. Mi a Körpincéhez érkeztünk egyből, ahol szisztematikusan végigkóstoltunk mindent. Ismét egy zanzásított leírás következik az ott töltött 6 óra legfontosabb pillanataiból.
Meg kell állapítsuk, a minőségi bor új célcsoportot hódít, ami nagyon jó hír, egyben nagyon újszerű felismerésekhez is vezetett. Talán megérett a klasszikus diszkós generáció és tényleg rákaptak a bor hangulatvilágára, mindenesetre egy új divat kibontakozását lehetett felfedezni a korábban plázákba, magas értékű autókkal érkező magyar polgárok körében. Tisztes fogyasztói termék lett a bor, megfér már mellette akár a techno is. De túllépve mindezen, sikerült eredeti tulajdonosoktól származó pincetulajdonosokkal is beszélgetni, hangulatról, etyeki vegyesről, irgalmatlan mértékű helypénzekről, ambivalens helyzetekről.
És hogy emlékezetessé tegyük a rendezvényt magunk számára, a kezdeti tapogatózás (Kattra Pincészet) után kifaggattuk és megkóstoltuk a Nyakas Pincészetet, valamint befizettük magunkat az Orsolya Pincészet borsorára. A Nyakas Pincészet értékesítési vezetője nem titkolta el, hogy bizony jövőre nagy valószínűséggel nem iszunk töki fehéreket, de ahogy mindezt a legtermészetesebb elfogadással tette, ismét magasra emelte bennem a tiszteletet a borász szakma iránt. Sauvignon Blanc, pinot Grigio (Szürkebarát) után egy Kadarka Rosé a tavalyi évjáratból, igazán lenyűgöztek.
Az igazi élményfolyam az Orsolya sor volt, ahol maga a borász házaspár mesélt és kóstoltatta borait. 3 fehér (2 leányka és egy cuvée) és 4 vörös (Kékfrankos birtokbor, Pinot Noir, Tehéntánc, Házasítás) rengeteg hasznos információval tálalva. 10 ha, teljesen önálló (nagyrészt 2 fő) szőlőműveléssel és pincemunkával. A filozófia nagyon egyszerű: szigorú terméskorlátozás, megtalálni az adottságoknak leginkább megfelelő fajtákat és gondos munka. A jó bor az érett, egészséges szőlőből lesz - gondolat alapozza meg a kiemelkedően jó Orsolya borokat. És hogy teljes legyen a pozitív szellemiségű hozzáállás, nem is szeretnének nagyobb területet, inkább a helyi termékeket előtérbe helyező vendéglátás irányba fordul a jövőben a jókedélyű fiatal házaspár. (A pincészetet meghívtuk a Magyarbország rendezvényünkre.)
És mielőtt az eső újra eleredt volna, a kellemesen bódult borkedvelő néppel buszra szálltunk, hogy az M1-esen besurranjunk a civilizációt jelentő fények városába. Ismét egy nagy élménnyel lettünk gazdagabbak, főleg mikor éjjel felsejlett a kitelepült látványkonyha 1000 Ft-os szinte ehetetlen hasábburgonyája. :-)
