A Széchenyi tér bormámoros estéi - III. Győri Bornapok
Mint már többször írtam, a Bor-neked.hu Győrből indult, így egy győri borfesztivál különösen megdobogtatja szívem. Ilyenkor Robival vállunkra vesszük a belvárost és körbeutaztajuk magunkat az egyre bővülő és színvonalában emelkedő rendezvény estéin. Így sikerült Robinak egy csütörtök estét, nekem egy péntek estét és közösen egy vasárnap estét abszolválnunk a felújított térre berendezkedő szép pavilonok között, poharainkat szorongatva borról borra szállnunk. A nyitónapon rengetegen voltak a jó időnek köszönhetően, a pénteki nap vendégmennyiségét erősen korlátozta az időközben megérkező esős idő, de vasárnap, a zárónapra ismét megtelt a tér emberekkel. A hivatalos napi programbeszámoló helyett, most következzen egy zanzásított élménycsokrom.
A fesztivál fehérborának választott Nagy-Somlói Cuvée, ami a Tornai Pincészet Top selection sorozatának tagja vasárnap délutánra már el is fogyott, helyette egy Aranyhegy Olaszrizlinggel sikerült szomorúságomat csillapítani.
A Tornai Pincészet mellett közvetlenül helyet foglaló Szőllősi Pincészet 2009-es roséja lett a fesztivál rosébora, amit sikerült elcsípnem, míg a fesztivál vörösbora az Eszterbauer Pincészet egyik bora lett (sajnos erre nem emlékszem).
Végigkérdezve a pincészeteket, egy ilyen borfesztivál nagyrészt nullára jön ki, de marketingértéke nem elhanyagolható és maga a megjelenés presztizskérdés is egyben. A kb. 40 felvonuló pincészet között sok nagypincészet képviseltette magát, szépen kirajzolva a teljes hazai palettát. Külön kiemelve az első soron megtalálhatóak voltak a Pannonhalmi borvidék komolyabb pincészetei, amiben természetesen az Apátsági Pincészet változatlanul élen jár. Az árak ezen a fesztiválon is 25.ooo Ft/nap bérleti díjjal kalkulálhatóak. A színvonalas koncertek nagyon jól passzoltak a borokhoz.
A pannonhalmi borok közül a Deé Pincészet 2009-es Sauvignon Blanc-ja, a Hangyál Pincészet Angelus Cuvée-je és az Apátsági Pincészet Vörös Tricollis-a voltak rám a legnagyobb hatással. Aztán megtudtam, hogy az Egerszóláti Olaszrizling hivatalosan is védett márkajelzés lett. A Sike Pincészet pavilonjánál töltött 20 perces beszélgetésből kiderült, ez a fajta azon a vidéken túlélte a filoxérát és azóta is eredeti állományával van jelen (nincs direkttermő gyökérre ráoltva). Jártunk a Tűzkő birtoknál, ahol megállapítottuk, hogy a Barrique Chardonnay rendkívül vaníliásra sikerült, persze egy kis Vylyan fehér Cuvée, meg Polgár siller kóstoló sem maradhatott el. A vasárnapi napon nagyon szépen sikerült tartanom a borsoromat, és tartalmas beszélgetésekbe belecsöppennem. Ilyen volt például a Laposa Pincészet gyakornokával folytatott eszmecsere Badacsonyról, a borászati felsőoktatási képzés anomáliáiról, valamint a Rizlig a négyzeten ízviláágról. Aztán 10 óra lett, az elpakolás időszaka következett, amikor is tettünk egy Bolyki gyorskóstolót, az Indián Nyártól a Se hall se láton keresztül a masszív vörösekig, majd lekupakoltuk a Metatémával. Ezek nagyon szép pillanatok voltak, egyedül a Kékfrankosnál ért minket a remek illatokhoz képesti kevesebb ízvilág. Ezek után nem maradt más hátra, mint Szekszárd új nagyágyúinak, a Szeleshát és Eszterbauer Pincészet borainak "bevétele". Az oroszlános kisház frontemberei által kínált K2 és Oroszlán vörösborok ízvilága csak hab volt a fesztivál tortáján. Ráeszmélve az idő előrehaladtára, utolsóként Robit láttam az Eszterbauer lányokkal és a maradék győri keménymaggal társalogni aztán pohárral a kezemben lassan hazabattyogtam a Mosoni-Duna felett elveszve gondolataim egyre sűrűsödő fellegében.
Hiányosságként azért szeretnénk felróni a WC-k hiányát. A téren persze sok az étterem, de mégis nem fogyasztó vendégként nem annyira jó érzés más mellékhelységét használni (a borfesztiválon dolgozóknak mindez le volt dumálva, de mégis ezen szerintem nem olyan nehéz segíteni, pl. információk kihelyezésével.)
