A borkészítés eredete

Ha a bor eredetét kutatjuk, azt hiszem nem túlzás, ha azt mondjuk, hogy az emberi civilizáció története egyben a bor és a borkultúra története is. Az ember már nagyon korán felismerte, valószínűleg még a mezőgazdasági művelés megkezdése előtt, hogy a gyümölcsök erjedt leve bódító, kellemes hatással bír. A szőlő, vadon termő változata, amit a gyűjtögető ember is jól ismerhetett, az egyik volt a sok közül, amiből alkoholos italt készítettek. Nehéz megmondani hol ihattak az emberek először bort, mindenesetre a régészeti kutatások két területet is megneveznek, ahonnan az alkoholkultúra kiindult, s ezen belül a bor elterjedése a legvalószínűbb lehetett.

Az egyik elmélet szerint a Kaukázus előterében, a mai Belső-Ázsia, Irán területén „műveltek” először szőlőt, valamikor 7-8 ezer évvel ezelőtt, ami lényegében a vadszőlő háziasításából születhetett, s a lakóhely közelében, fákra felfuttatott, esetleg a lakóépület közelébe ültetett szőlőket jelenthette. Ezt az elméletet támasztja alá az a tézis is, miszerint a mezőgazdaság első ismert jelei is ide, erre a térségre mutatnak, több helyen konkrétan megnevezve a Zagrosz-hegység előterét.

A kutatások azonban ezt az egyeduralkodó közép–ázsiai modellt kezdik szépen lassan módosítgatni. A Kína területén talált leletek bizonyítják, hogy a kínaiak ősei már 9000 évvel ezelőtt ittak sört, s nem bizonyított, de feltételezik, vele párhuzamosan a szőlőből készült bor létezését is. A legújabb felfedezés azonban érdekes lehet, miszerint görög régészek a makedóniai Dikili Tash közelében 6500 éves szőlőmaradványokat és a szőlő préselésére utaló egyéb maradványokat találtak, – szőlőmagokat, szőlőhéjat, láthatóan összezúzott szemeket – ami első olvasatra inkább azt az elméletet látszik igazolni, miszerint az ember egymástól elkülönülve, egymástól függetlenül is „rájöhetett” a borkészítés csínjára. Érdekesség, hogy a szőlőszemek mellett fügemaradványokat is leltek, ami esetlegesen a bor édesítésére, vagy a nem elegendő cukortartalom fokozására szolgálhatott. (Ezt a módszert, esetleg némi méz hozzáadását a görögök és a rómaiak is, sőt a középkori ember is szívesen alkalmazta.) A borkészítés mindenesetre valószínűsíthető, mert az edények vegyi elemzésekor bennük borkősavat mutattak ki. A korabeli szőlő valószínűleg vadon nőtt, esetleg valamilyen korai „nemesített” növényről lehetett szó.

A találékony ember nemcsak szőlővel kísérletezett: kipróbált mindenféle erjeszthető gyümölcsöt, hogy alkoholt készítsen belőle. Vadkörtét, almát, epret, málnát, szedret szedett, hogy kipréselt levéből mámorító italt nyerjen. Az ókori szerzők beszámoltak datolyaborról, fügeborról, gránátalmaborról is. S hogy mégis a szőlő „nyerte” ezt a csatát nem véletlen, hihetetlen változatossága, beltartalma és tűrőképessége révén.