Néhány adalék a magyar borászat történetéhez 1850-1867

A szabadságharc után döntő változások mentek végbe a magyar gazdaságban, így a szőlészet, borászat területén is. A forradalom idején eltörölt szőlődézsma már nem került visszaállításra, a jobbágyi terhek valamelyest enyhültek, bár a földek megváltása még évekig elhúzódott. Az osztrák hatalmi törekvések Magyarország erőteljesebb beintegrálására felerősödtek, s a megtorlás után bevezetett polgári közigazgatás, államszervezet(Bach rendszer)mind ezt a célt szolgálta. Ez az időszak ugyan nem kedvezett a gazdasági élet fejlődésének, de tény, hogy jelentős változások, befektetések már ekkor is történtek, s a borászatunk is jelentős technológiai és technikai fejlődésen ment át.

Nem véletlen, hogy már a kiegyezés előtt is megjelentek szakcikkek, hiánypótló könyvek, folyóiratok a magyar borászat és szőlészet területéről, s a borászat kezd valóban tudományos megközelítésű, elismert szakma lenni. Ebben komoly szerepet játszott Gyürky Antal, Korizmics Izidor, Entz Ferenc...stb.

Megjelent a Borászati Füzetek, a Borászati és Szőlészeti Közlemények (1857), a Borászati Lapok (1859), Borászati és Kertészeti Füzetek (1862). Mindezek a kutatók, lelkes borászok, szőlészek akkor tevékenykedtek, amikor a gazdasági fejlődés nyomai még csak a felszín alatt bontakoztak ki, s egy levert szabadságharc utáni depresszióból lassan ocsúdott fel az ország.

S, hogy ez mit jelentett a számok nyelvén? 1860-ban Magyarországon több mint egymillió hold szőlőt műveltek (mai mértékegységben számolva ez nagyjából 600.000 hektárt tesz ki!)Az éves termés Gyürky Antal 1861-es kiadványa szerint meghaladta a 24 millió akót, ami azt jelenti, hogy kb. 13 millió hektoliter bor termett hazánkban. Ezzel az adattal számolva a világon a második legtöbb bort állítottuk elő, csupán a franciák előztek meg minket.

Gyürky Antal Borászati Szótárában, amely 1861-ben jelent meg, az alábbit olvashatjuk: "Több bort csak Francziaország termel, de jobbat nehezen..."