Éghajlat

Az éghajlatot, azon belül az időjárást és azok elemeit tekintve a szőlőnek ideális az, amikor az évi középhőmérséklet 9 és 21 Celsius fok között van. Ez nagyjából azt jelenti, hogy az északi féltekén a 30-50, a déli féltekén pedig a 20-40 szélességi fokok között terülnek el a szőlőültetvények. Ez alapján Európában az Észak-Franciaország, Közép-Németország, Morva-medence, Északi-Kárpátok elképzelt vonaltól délre optimális a szőlőtermesztés, amely a történelem során bekövetkező éghajlatváltozások miatt többször módosult.
Tudjuk például, hogy az 1300-as évek közepén bekövetkező úgynevezett kis-jégkorszak előtt a Brit-szigeteken és Észak-Németországban is jelentős szőlőültetvények voltak. A déli félgömbön viszonylag jelentéktelen szőlőtermelés egyik oka az, hogy a jórészt tengerek által borított félteke épp a szőlőtermesztésre leginkább alkalmas területeket "veszi el" a kontinensektől.
Összességében elmondható, hogy a szőlőtermesztésre leginkább a mediterrán, és a kontinentális éghajlat a megfelelő. Az éghajlati zonalitás nemcsak horizontálisan, hanem vertikálisan is jellegzetes, épp ezért a magas hegységekben szintén nem alakult ki szőlőtermesztésre megfelelő éghajlat. Mindazonáltal speciális esetekben (pl. nagyobb tavak közelében, minden irányból jól elzárt medencékben) olyan mikroklimális elváltozások alakulnak ki, amelyek kitágíthatják, esetenként beszűkíthetik az egyébként arra a területre jellemző éghajlati zónák alap adottságait. Ilyen az északról hegyek által védett Rajna-vidék, ahol az északi fekvést meghazudtoló szubmediterrán jellegű klíma uralkodik.
A 9 és 21 Celsius fok hőmérsékleti zónában 3 alzónát különböztethetünk meg mindkét féltekén.
1.) 9-11 Celsius fok évi középhőmérsékleti zóna: (Ide tartoznak Magyarország északi borvidékei is.) Ez a terült főképp fehér borszőlőfajták termesztésének kedvez.
2.) 11-16 Celsius fok: (pl. Magyarország délebbi borvidékei) Ezekben a régiókban mind a fehér, mind a kékszőlő fajták megteremnek.
3.) 16-21 Celsius fok: Itt már egyértelműen a vörös bort adó kékszőlő fajták terjedtek el leginkább.
A szőlő növény viszonylag jól tűri a fagyokat. Általában elmondható, hogy télen mínusz 20-25 Celsius fokig nem károsodik, de ez fajtától függően változhat. Leginkább veszélyes a késő tavaszi fagy,- amely kontinentális éghajlaton bizony néha előfordul - mert ilyenkor a friss termő rügyek igencsak sérülékenyek.
Hasonlóan veszélyesek lehetnek a szőlő hajtásaira a komolyabb viharok és a jégesők is.
A szőlő növekedése szempontjából nagyon fontos tényező még a csapadék mennyisége és annak éves eloszlása. Ezzel kapcsolatban az általános vélekedés az, hogy az éves mennyiségnek minimum 500 mm-nek kell lennie. Ha ezt nem éri el, öntözésre van szükség. Egy-két helyen, a kevés csapadék miatt speciális termelésmódot alakítottak ki az évszázadok során. Például Santorini szigetén, ahol a reggeli pára áldásos nedvesítő hatását spirál alakú művelésmóddal, a párolgás csökkentésével és a kicsapódó hajnali pára gyökérhez való levezetésével igyekeznek pótolni a hiányzó nedvességet. Az éves csapadék-eloszlás leginkább a szüret előtti időszakban érdekes, amikor egy nagyobb esőzés jelentős minőségromláshoz vezethet.
A szelek hatása általában kisebb jelentőségű a szőlő fejlődése szempontjából. A kárt okozó viharokkal ellentétben a folyamatos légmozgás akár kedvező is lehet. Részben azért, mert a nyári, forró időszakokban hűtik a szőlőt, részben pedig szárítják azokat, ezzel is csökkentve a gombafertőzések elterjedését. rendkívül fontos még a szőlő növekedése, a gyümölcs beérése szempontjából a napsütés, napfény mennyisége is. Általában elmondható, hogy a napsütéses órák éves száma alapján a szőlő az 1800 - 2500 óra/év tartományban érzi legjobban magát, de pl. Dél-Európa szigetein ez az érték 3000 óra körül is lehetséges. A napfénytartam tekintetében hazánkban nincsenek túl nagy eltérések, a legtöbbet délen Csongrád, Bács-Kiskun, Baranya megyékben süt a nap, évi 2000 óra körül, míg legkevesebbet északon és Sopron térségében 1900 óra körül. A napsütésnek a szőlő érésekor van nagy jelentősége a bogyók cukrosodása miatt, de az is igaz, ha túlzottan perzselő a nap a szőlők már nehezen viselik, túlmelegednek. A lejtők dőlésszöge is komolyan befolyásolja a napsütés "hatékonyságát", nem véletlen a domb és hegyoldalak délies, (a déli félgömbön északi) kitettségű lejtőin történő művelés, ahol a napsugarak beesése szöge a lejtő szögével megnövekedve, lényegesen magasabb. A nyitott fekvésű lejtőkön a keleti oldalon, a felkelő nap, a nyugatias lejtőkön pedig a lenyugvó nap sugarai is érik az ültetvényt, amit az évszázados tapasztalatok alapján a szőlészek remekül ki is használnak.