Egy kis magyar üvegtörténet

A magyarországi üvegkészítés már a 12. században kimutathatók, de igen kevés volt belőle és drága is volt. Az elegáns üvegtárgyak többsége inkább külföldről érkezett. Az egyik leghíresebb üvegedény Mátyás királyhoz köthető, amely a velencei üvegművesség remeke. Szokatlanul nagy méretű (42,8 cm) - igazi különlegesség.

A fúvott stílusú üvegek a 17. századtól jelentek meg Magyarországon. A formába fújt, hasábos testű palackok a 16-17. század fordulóján alakultak ki, és csak a 18. században váltak gyakoribbá. Általában, mint pincetok palack, pálinkás butykos, orvosságos edény. (A pincetok, szállításra szolgáló bőrborítású faláda.) Van közöttük díszítetlen és van metszéssel vagy zománcfestéssel dekorált. Az egyik legrégebbi darab 1666-ból származik, ma a Nemzeti Múzeumban őrzik.

A kristályüveg készítés a 18. században indult meg a német-cseh üvegművesség hatására, de igazi fénykora a 19. századra tehető. Ennek a stílusnak az egyik legszebb darabja az 1832-36-os országgyűlés alkalmából készült fedeles üvegserleg. Ez szintén megtekinthető a Nemzeti Múzeumban.
(www.hnm.hu oldal felhasználásával)