Kik voltak a bucháriusok?
Amikor régi korok bortörténetéről olvasgatunk, gyakran említik a középkori bortermelő települések esetében a pohárnok kifejezést, általában a bucharius kifejezéssel. A bucháriusok lényegében a modern sommelierek elődei voltak, ha nagyon meg akarjuk erőltetni a fantáziánkat... Mindenesetre ők voltak akik a korai középkorban a királyi birtokok és az ispánsági központok ellátásáért, elsősorban jó borral való ellátásáért feleltek. Hogy szerepük milyen fontos volt, bizonyítja, hogy vezető ispánjuk(comes) is volt.
A Pallasz Nagylexikonban az alábbi magyarázatot találjuk:
„Ezen név alatt fordul elő az Árpádok korában ama nagyszámu személyzet egyik csoportja, melynek kötelessége volt a királyi udvarban felszolgálni s ellátni azt mindennemü szükséglettel; ennek fejében a várjavakból földet kaptak haszonélveztetbe, mely az Árpád-korszak vége felé jobbára örök tulajdonukká vált, maguk pedig a kisnemességbe olvadtak. Ilyenek voltak a királyi vadászok, solymárok, kutyapecérek, v. besnükök, halászok, lovászok, szakácsok, sütők, asztalnokok, regősök vagy jokulátorok, igrichek stb., közéjük tartoztak a buchariusok is. Okirataink szerint a bucharius pohárnokok v. pincemesterek voltak és a főpohármester v. Árpádkori nyelven, a pohárnokok ispánja alá tartoztak. Brinckmeirer E. szerint (Glossarium diplomaticum, Gotha 1856. I. k. 427.) a buccarius, buccharius a. m. «fleischer», aztán «lignator» s megfelel a francia «boucher» (mészáros) szónak; Wenzel G. pedig (Árp. Uj Okl. VII. 342.) «fafuvarosnak» magyarázza. Az elnevezés a román nyelvből veszi eredetét; a tőszó «bucca», «bocca», «bouche» a. m. száj, szájüreg, öböl s így bucchariusnak egyformán nevezhették az olyanokat, kik ételnemüekről és italokról gondoskodtak. nálunk kétségtelen adatok vannak arra, hogy az elnevezés az utóbbi értelemben használták s amennyiben a B.-ok a bort saját szekereiken szállították a kir. udvarba, ennyiben «fuvarosok» is voltak.”
Ilyen bucháriusokat a Magyar királyság szinte minden területén összeírtak.
(Minő meglepetés, kis falum Gyarmat történetének kutatásakor leltem egy ilyet, mely szerint 1268-ban Gyarmaton királyi bucháriusok éltek, akiknek saját ispánjuk is volt. Nagy valószínűséggel a győri királyi udvarbirtokok borral való ellátásáért feleltek, ezek szerint már ekkor is volt nálunk jó bor...ez megnyugtató!)
A régi magyar foglalkozásnevek közül hozzá legközelebb a szintén pohárnok, ritkán kádár jelentésű bocsárd áll. A bocsárdok voltak akik a pincétől egészen az asztalig nyomon követték a bort. Ellenőrizték az ízét, minőségét, gondosan tárolták és meghatározott szertartás szerint kínálták az ételekkel gazdagon megrakott asztaloknál.
Fotó: eugene