Márciusi Szekszárdi Bortúra beszámoló - 2. rész

… Utunk a Heimann Ferenc
által épített, Iván-völgy mélyén rejlő hatalmas kupolás pincerendszerhez vezet, mely a Bodri család nevét viselő ismert szekszárdi borászat székhelyéül szolgál. A főépület, a modern fogadóhelység és feldolgozóhely a pincészet válogatássorozatának nevéül szolgáló Faluhely Dűlőben található. Csodás, romantikus táj tárul az ember elé, amikor először megpillantja a „szűk” völgyben falusi hangulatot idéző borházat és az előtte elterülő fahíddal kettészelt kis tavat.
Továbbhaladva már változnak a dimenziók. Egy két ember magasságának is elegendő fakapun jutunk be a mindössze egy éve átadott, 200 fő befogadására is alkalmas vendégtérbe. A hatalmas kapu egy előtérbe, majd a kóstolóterembe vezet, ahol egy pincér már fogad is minket és az előkészített asztalvéghez vezeti a társaságot. A végtelennek tűnő tömörfaasztal végén helyet foglalunk, és ámulunk a belmagasság és hangulatfények adta összhatáson. A termet betölti még az „új” fabútorok illata. Minden nagyon tiszta és újszerű, de megtartva a borospincék „ódivatú” hangulatát.
Első borként Bodri Sárival ismerkedünk, mely behízelgő illatával csalogat. Könnyed, erős savakkal, éppen jó belépő fogadásnak. Ezt követi a pincészet rozéja, mely a Bodri Rozi fantázianévre hallgat. Ropogós, üde pirosbogyós zamatok és szép élénk hagymahéj szín jellemzik.
Bár nem terveztük eredetileg, de a finom borokra csak-csak megéhezik az ember. Szerencsére a borászatnál aktívan foglalkoznak vendéglátással, így kérünk egy vegyes hidegtálat, különböző sajtokból, mangalicazsírral, friss kenyérrel. Ilyenkor minden étek jólesik, de ami felteszi az i-re a pontot, az a mangalica tepertőkrém... ezt szívből ajánlom mindenkinek, ha ott jár.
A más dimenziók más lehetőségekkel ruháznak fel egy ilyen jellegű vállalkozást. Szakosodott emberek végzik a különböző részfeladatokat. Így a kiszolgálást egy pincér végzi, a borokról pedig Pölöte Norbert mesél, aki a Bodri pince vendéglátás és szállásszekciójának felelőse. Bodri Pisti pedig az, aki bemutatja az egész épületrendszert és beszél maga a borászat működéséről. Így tudnak egyszerre több csoport igényeihez is igazodni. Mi is elégedetten és jóllakottan ücsörgünk helyünkön. De azért kíváncsiak vagyunk az épület többi részére is. Töltik a pincészet kékfrankosát. Inkább a könnyed stílust követi, finom léptekben közelítve a nagy borok felé. Ürítjük poharunkat, és csatlakozunk Bodri Istvánhoz, hogy betekintést nyerhessünk eme hatalmas komplexum működésébe. Terem, terem után, hordók és erjesztő tartályok tömege... A számok magukért beszélnek: 25 darab nagyméretű kóracél tartály, több mint 150 fahordó… És még nincs vége. A kicsomagolatlan, új fahordók mellett elsétálva egy félkész részt is mutat a borász, melynek még csak a boltívei léteznek. Egy szóban hatalmas!
Visszasétálva a kóstolóhelységbe látszik, hogy nemcsak belül szép az épület, hanem a külső világításra is nagy hangsúlyt fektettek. A kék fények egyedülálló látványt kölcsönöznek a kőépület boltíveinek.
Leülünk, hisz még vár ránk egy Bikavér és az Optimus QV. Mindkettejük aromáiban kiemelkednek a fahordós érlelésből származó vaníliás illat- és ízjegyek, szépen „édesítve” a bogyós, fanyarkás gyümölcsök adta zamatokat.
Lassacskán útra kell keljünk, hiszen még hátra van egy pincészet. Taxiba ülve célba vesszük a Frankos borházat. A monumentálisnak nevezhető Bodri pincéből egy nagyon kellemes családias környezetbe kerülünk át. A kontraszt hatalmas, de pont ez kell levezetésnek a nap végére! Belépve egy hosszú asztallal találjuk szembe magunkat, mögötte egy óriás kandallóval, ami nem csak fűtési céllal épült be a XIX. század eleji tanyába, főznek is benne! Helyet is foglalunk gyorsan, ugyanis Bodri pincés ámuldozásunk közepette megfeledkeztünk az időről.
Első borként, indításnak egy címkétlen palackból kitöltött olaszrizlinggel örvendeztetnek minket. Ez az egyik legelterjedtebb fehér fajta errefelé. Nem véletlen, hiszen jól állnak neki a lekerekedett savak, és a krémes struktúra. Innen egyenesen átlépünk a vörösek világába.
A pincészet két fő fajtája a cabernet sauvignon és a merlot. Hogy érdekes legyen a borkóstoló, mindegyikből két-két évjáratot kóstolunk meg, 2008-ast és 2009-est. Számomra meglepő, hogy olyan nagy különbséget nem vélek felfedezni. Ez két dolognak köszönhető: egyrészt, hogy a területek elegendő napsütést és esőt kaptak mindkét évben, másrészt, hogy a szőlész és borász is egyaránt minden évben jól végzi dolgát, és igyekszik a legtöbbet kihozni az adott lehetőségekből. Egy házasítással megbolondítjuk kétfajtás sorunkat. A szekszárdi házasítás cabernet és merlot , illetve némi pinot noir elegyítéséből született. A pinot megadta neki azt a kis pikantériát, amitől egy egész más ízhatást kap a bor. Ez a lényeg egy házasításban. Több fajta olyan jellegű keverése, hogy megtartva mindegyik jó tulajdonságát, egy teljesen új bort kapjunk.
A Frankos borházzal véget ér mai ismeretterjesztő kirándulásunk. Márciusi bortúránk alkalmával három teljesen különböző borászatot látogattunk meg. Egy egyszemélyes kézművest, egy hatalmas újépítésű vállalkozást.illetve egy családi hagyományost. Hogy kinek melyik a legkedvesebb, az mindenki döntse el maga. Mi élveztük az egész délutánt!

A Szekszárdi Bortúrák hivatalos naplója