Nem mind arany

Eleget beszéltünk már a 2010-es évjáratról, a borászok egy ideig arról, hogy katasztrófa, majd kicsit később arról, hogy talán mégsem volt olyan rossz. Az tény, hogy sokkal kevesebb kiemelkedő bor született abban az évben, de azért sok munkával és kis szerencsével lehetett tisztes borokat készíteni, erre is van jócskán példa.
Pár hete futólag Ausztriában jártunk, borszaküzletre nem maradt idő, így be kellett érnem egy Billával, úgy voltam vele, ha már így alakult, akkor megnézem a beszálló kategóriát és választottam egy rajnait, ráadásul Federspielt a Domäne Wachau-tól. Én magamban osztrák Hilltop-nak lőttem be a pincét, utánanéztem, a birtok 440 hektárt tesz ki, ami kb. a teljes borvidék 30%-a, elég tekintélyes méretű vállalkozás! Csavartam még annyit a dolgon, hogy 2010-est választottam, kíváncsi lettem, hogy mások mire mentek az oly sokszor elátkozott évjárattal.
A pohárban fürgén mozog, de nem is vártam olajos hömpölygést hét euróért. Beleszippantva le sem tagadhatná rizlingségét, bár intenzitásban kicsit visszafogott: nyárialma, fehér virágok, fehérhúsú gyümölcsök köszönnek be és ugyan nincs a klasszikus petrolosság, de valamiért csak eszembe jut. Közepes test, az elejétől fogva meghatározó savakkal, nem kevés, az biztos, mégsem bántó; egyenes, lehet tudni, hogy honnan jön és merre tart. Emellett a gyümölcsök kicsit háttérbe szorulnak, nyárialma, grépfrút, villanásnyi őszibarack, a savakkal azonban nem tudják a lépést tartani, nagy kár, mert úgy izgalmasabb lehetne. Ettől most nem voltam különösebben elájulva, nem rossz bor, de máskor megkérdezem előre az ismerősöket, hogy mit válasszak hasonló osztrák villámlátogatás esetén.

A kóstolt bor pontosan: Domäne Wachau Riesling Federspiel 2010
A képet a pince egészen informatív és precíz honlapjáról szereztem.