Minden napra

Nehéz egy borissza élete, az enyém legalábbis nem egyszerű, mert minden alkalommal, amikor bontok valamit, újdonságra vágyom. Ezzel a vággyal viszont szemben áll a családi költségvetés, az ember nem költhet annyit borra, amennyit szeretne. Már szeretnék egy ideje Vida borról írni, de a komoly tételekhez alkalom illene, ezért nagyon megörültem, amikor a pince egyik alapbora bukkant fel előttem, tökéletesen passzolt a képbe több szempontból. Egyrészről kétezer forint alatti ára miatt, másrészről pedig érdekelt, hogy mit mutat az Év Bortermelőjének alapházasítása.
A pincéről és a borászról elég könnyen találni naprakész információt, ezzel én most nem is foglalkoznék, a szekszárdi kerekség-kedvesség Vidáékat is meghatározza, a La Vida nevű prémium borcsalád pedig a kifinomult ízlésűeket is kiszolgálja. Egyszer mindenképpen érdemes ellátogatni a pincébe is, Vida Péter különösen szuggesztív kóstolókat tart, távozáskor az ember egészen másként tekint a szőlőre és borra, mint előtte.
A kis kitérő után lássuk miként teljesít az alapbor! Kitöltve illata elsőre zárkózott, de kis pörgetés után előbukkanak a gyümölcsök, ribizli, meggy, mindez enyhe hordófűszerekkel, némi lomhasággal.
Közepes test, a kortyban elsőre a pinot savai dominálnak, picit később kap szót a tannin is, amiből azért nincs nagyon sok és kellemesen be is simult már. Nyoma sincs a túlérett lomhaságnak, savai feszesek, gyümölcsök inkább a háttérben, 2005-ös szüret nem most volt, kicsit fakóbbak már, de a korty még nagyon messze attól, hogy kiürüljön. Lecsengés közepes hosszúságú és leginkább a barátságosan búcsúzó tannin miatt emlékezetes.
Nem egy rajongószerző Vida-bor, arra ott van a La Vida sorozat, de korrekt bor még mindig, bár sokáig nem érdemes tartogatni.