Masszív bor

Vasárnap este úgy éreztem, hogy keresnem kell valami markáns lezárást a pincében, rövid habozás után egy szekszárdi fehéret hoztam fel. Már ez is kilép a keretek közül, de gondoltam tegyünk rá még egy lapáttal, Tringa bort bontottam.
Érdekes módon eddig egyetlen Tringa bor sem kapott önálló bejegyzést, pedig szeretem a boraikat, amik kimondottan egyediek Szekszárdon. A borász Gál Antal egy kicsit másképp képzeli el a dolgokat, mint a legtöbben, nála a tökéletes érettség nagyon fontos, emiatt a szüretet is sokszor csak október végén-novemberben kezdi, amikor már sokan végeztek is vele. Ennek ellenére borai csöppet sem savhiányosak vagy lágyak, sőt a pincétől ajánlott egy-egy régebbi tételt is megpróbálni, ezeknek a boroknak jót tesz az idő, nemrégiben kóstoltam a 2004-es BQ cuvée-t, ami eddigi legszebb arcát mutatta.
Ennyi bevezető után lássuk mit mutatott a 2009-es Sargasso, ami olaszrizling és chardonnay házasságából született! Október végén szüretelték, jelentős mennyiségű töppedt, aszúsodó fürtöt préseltek. Már kitöltéskor sem mindennapi, mélysárga, lomhán mozog a pohárban, látszik, hogy vastag anyag. Illatában egzotikus gyümölcsök, ananász és sárgadinnye, de azért érezni a tizenhatos (!) alkoholt is. Vastag, krémes a korty, a gyümölcsök túlérett, aszalt formában vannak jelen, bár tényleg komoly a test, azért az alkohol fűt rendesen. Egész hosszú lecsengés, ahol már az édesség dominál, gondolom a szesznek és extraktnak köszönhetően, mert a címkén egyébként száraznak jelölik a bort.
Vérbő, nem hibátlan bor, de a világ pont ezektől a dolgoktól színes, nem hiszem, hogy sűrűn fogok Sargassót bontani, de ezzel együtt egy izgalmas, egyéni felfogás mentén készített bor. Valahol a négy és öt pont között billeg, most nem kapja meg a magasabbat, de hamarosan sort kerítek egy Tringa vörösre is, majd annál visszabillen az egyensúly!