Furmint a hegyről

Talán egy éve is már, hogy Árvay borról írtam, akkor az IDD+ fantázianevű bor nem vett le a lábamról, de azóta több furminthoz is volt szerencsém a pincétől, amik igencsak meggyőzőek voltak. Nyáron a 2009-es Pecsárhoz volt szerencsém, seperc alatt szerelem lett belőle, majd a Furmint Február sajtókóstolóján került a sorba a 2006-os Istenhegy és újra kapott a pince jópár pirospontot. Sajnos a 2006-os már régesrég kifutott tétel, de az egyik utolsó palack 2007-est elcsíptem még a szokásos beszerző körutamon, egyszerűen nem hagyhattam ott.
Ez az évjárat Hétfürtösként került az üzletekbe, valószínűleg már akkor került palackba, amikor elváltak Sauskáéktól, de a bor Árvay János keze nyomát hordozza magán. Féltettem kicsit őket amikor elváltak útjaik, az ilyen történetek sokszor végződnek szomorúan, szerencsére aggodalmam teljesen alaptalannak bizonyult, a pince azóta is él és virul, nekem úgy tűnik jót is tett a válás!
Nem kerestem különös alkalmat, a napokban felbontottam a palackot, érezhetően úrrá lesz rajtam a furmint láz! Meglepően intenzív illat fogad, markánsan furmintos, leginkább az ásványosság viszi a prímet, de azért fehérhúsú őszibarack, tavaszi virág, majd finoman kis birsalma is felbukkan. Közepes testű, kimondottan élénk a korty, finomra csiszolt savak, végefelé kis csersav is megjelenik. Elsősorban nem a gyümölcsről szól (azért az illetben ígért barack mellett egy kis alma is jelen van), mégsem mondanám, hogy unatkozni hagy, kompakt szerkezetű, minden a helyén, ezek mellett a gyümölcsösség tényleg másodrangú. Érdekes kettősség jellemzi, egyrészről szikáran ásványos, másrészről pedig kerek és barátságosan kortyolható. Talán nem ez a legösszetettebb bor, de igencsak jó társ egy téli estén, szerencsés vagyok, hogy elcsíptem!