Filigrán cabernet

Sokáig azt gondoltam, hogy Villány az a borvidékünk, ahol a legnehezebb dolguk van a feltörekvő fiatal titánoknak a nagy öregek mellett. Majd tavaly Szegeden kóstoltam jópár villányi fiatal borait, Maczkó Róberttől, Kvassay Leventén át Ruppert Ákosig és megváltozott a véleményem. Nagyon klassz borokat hoztak magukkal, több oldalról közelítettek meg egy-egy fajtát, megmutatták, hogy ők is komolyan gondolják és igenis van hely még új színeknek azon a palettán.
Villány legkomolyabb hibájának egyénként is a túlárazottságot tartom, így nagyon megörültem, amikor a szokásos beszerzési helyemen felfedeztem Bakonyi Péter borait. Korábban egyszer volt szerencsém kóstolni tőle, de akkor sok volt a zavaró tényező, így nem gondolkoztam sokáig, magammal hoztam egy palack 2010-es cabernet franc-t. Igen, 2010-ből Péter palackozott vörösbort, erre nem sok példa jut hirtelen eszembe a kötelező oportókon kívül. Azt már a boltban is jelezték, hogy kétezer alatti ára jelzésként szolgál, nem medveölőről van szó, inkább a fajta könnyedebb arcát mutatja meg a bor. Péter szőlészként dolgozik, saját telepítése ez a cabernet, ráadásul 2010-ben termett először, így már értem is, hogy mi adta a plusz energiát.
Kitöltve azonnal látszik, hogy nem sűrű anyagról van szó, a fajtához képest egész fürgén mozog a pohárban és színe sem közelíti a feketét, inkább meggypiros. Illatában is a gyümölcsök dominálnak, a meggy mellett cseresznye, ribizli és csipetnyi cabernet-es jelleg. A teste filigrán a fajtához képest, de a friss gyümölcsöknek ez jól áll. Savai igen virgoncak, persze az évjáratot tekintve ez szép teljesítmény. A gyümölcsök a kortyban is főszerepet kapnak, de a közepétől már inkább a sav dominál, ezzel búcsúzik a bor és egy csipetnyi tanninnal, hogy ne felejtsük cabernet mivoltát sem. Komolykodásról szó sincs, jóízűen kortyolni kell, ez egy jó értelemben vett ivóbor, ami szerintem megéri az árát! Ezek után nem kérdés, hogy a királyleányka-zöldveltelini párosból szűrt csavargót is meg kell kóstolni!