Borok az estékhez

Az elmúlt hetekben az történt, hogy sokszor sikerült valamilyen teljesen agyzsibbasztó nap után csak bambán nézni Dr. House-t a LCD képernyőn. Tettem ezt azért, mert még aludni nem tudtam, de ennél megerőltetőbb szellemi tevékenységet viszont nem tudtam végezni már. Mindez párosult azzal a felismeréssel, hogy jó lenne egy nem túl drága bort megbontani, amit aztán félig elfogyasztva vissza lehet tenni a hűtőbe, hogy másnap este fejezzük be.

De milyenek ezek a borok? Nem meglepetésszerűek, vagyis ilyenkor már nem a kísérletezővágy munkálkodik bennem, csak egyszerűen jót szeretnék inni, akár pont ugyan olyat, mint mondjuk 4 résszel azelőtt, mikor még nem tudtam, hogy mikor fognak végre csókolózni Kadival.

Ne legyen drága, azaz semmiképpen ne legyen 1500 Ft felett, azaz ha 2 este alatt fogy el, és ketten isszuk, akkor 400 Ft alá érkezzen az egy főre jutó fogyasztási érték.

Ne legyen se túl testes, de ne is az a vékonyka, hogy se íze, se színe. Ez nem tudom, hogy összefügg-e gyógyító team tevékenységével, de mindegy is.

Ennek megfelelően sikerült néhány palackot kipróbálnunk, melynek tapasztalatai a következők. Hogy mennyire a kényelem, vagy a készülődő web-shopunk termékeinek elfogult próbálgatásából adódott, szinte mindegy is, kezdek egyre inkább ragaszkodó lenni. Márpedig erre Szekszárd ideális. Biztos más is, de azokat nem próbáltam.

Egy rossz tételt sikerült csak találnom, azt is egy Tescoban találtam, többet ígérem nem teszek ilyet. Leírom, hátha másnak is tanulságos lesz. Leárazás nélkül 1500 Ft-ért kínálták a 2009-es Takler Kékfrankost. Nézegettem is, hogy ezzzel mi lehet, hiszen a többi hasonló nagynevű pincészet hasonló bora jóval másfélszeres szorzóval volt beárazva. Mindegy is, beletettem, majd kibontottam, kitöltöttem, beleillatoltam, majd beleittam és megbántam.

De, nagy felfedezettünk Mekvárt Zweigeltje 2006-ból, igen immár 6 éves a bor, de nagyon egyben van. Szép lilás vörös szín, gyümölcsös ízvilág, könnyed, csúszott. Ezt aztán újra megpróbáltuk pár héttel később és újra ugyan az a remek élmény.

Ebben az időszakban közelebbről is megvizsgáltunk egy Sebestyén Indigót is, finom volt, de nálam Márkvárté a pont, ráadásul olcsóbb is.

Laci beharangozója után Németh Janó Virtus vörösét is megkóstoltuk, testesebb, jobban kéri a vacsorát, mint a tiszta Zweigelt tette. Remek választás, kicsavarod és már jöhet is a Massive Attack főcímzene.

Könnyebb esetekhez és persze könnyebb napok végén, egy salátásabb vacsorához viszont nem lehet más a tökéletes választás, mint Gódor Attila 2011-es roséja, illatos, de nem parfümös, kissé szénsavas, gyönyörű színű és csak úgy itatja magát. Ez az a bor, amit nem olyan könnyű a felénél pauzézni és megvárni a másnapot egy újabb részhez. Ilyenkor nem is lehet más a megoldás, mint egy újabb rész letöltése azonnal, egy kis sonka a spejzból és élvezni bambán tovább a jó öreg Greg bácsi őrületét.