A filoxéravész óta egyértelműen a Badacsonyi Borvidékhez kötődik. Korábban a budai szőlőkben is kedvelt volt - ahogy a neve is utal rá -, de azokat a területeket mostanra elfoglalta a város. Bőven terem, nagy, tömött fürtjei vannak, a savai markánsak, sokszor talán túlságosan is vadak, de egy-egy évtized alatt 2-3 alkalommal nagyon finomak. A hagyományok szerint régen a budai zöld volt a kéknyelű porzó fajtája. A két fajta bora is sok hasonlóságot mutat. Bár a kéknyelű zamatosabb, a budai vékonyabb, de a savakban hasonlóak. S persze azért is szerették, mert bő termő lévén, kipótolta az esetleges hiányokat. A budai zöldet régen hagyományos módon művelték. Amikor a 70-es években elterjedt a kordonos művelés, az egy-egy tőkére jutó nagyobb terhelés miatt az ültetvények tönkrementek. Mostani visszahozása elsősorban Szeremley Huba érdeme.
közösség - bor - szeretet