Puskin: Bacchus ünnepe

Honnét e féktelen, e víg győzelmi lárma?
Kit csábít és hova a kártya meg a dob?
Miért az arcok ragyogása
s a rusztikus dalok?
Kiérdemelte köreinkben
a szabadság a friss babért.
Imé, eljött a délceg isten! -
kiáltja boldogan a bolydult utcanép.
Imé Bacchus, ki sose vénül,
India békés hőse ő!
Életöröm! A reszkető
húr véled telve zengni készül
himnuszt annak, ki oly dicső!

Evan, evoé! Ejnye, hol hát
boroskupám? S a koszorúk?
Thyrsust is hozzatok, ti szolgák -
most békés harcosok viselnek boldog háborút!
Imhol Bacchus, mindenki látja,
kezében thyrsusát viszi,
aranylón hullnak homlokára
a szőlőfürtök tincsei.
Ömlik a bor. Morc tigriseknek
fogatán fut Bacchus tovább,
körötte Éroszok lebegnek
s hódolva zengik himnuszát.
Emitt faun- s szatírcsoport, a
szarvuk borostyánnal bevont,
ahogy a néptömeg sodorja:
valamennyi aképp tolong
a vágtató fogat nyomán, míg
sokak szájában ott a pánsíp,
mások korsót visznek tova,
van, ki megbotlik: serlegéből
szőnyegre ömlik rőt bora…
(Ha így jársz, senki sem segél föl -
jussod baráti hahota!)
Látom a díszes menetet,
hallom pergését víg doboknak,
nimfák és szilvánok dobognak,
vad körtáncban örvénylenek,
viszik Silenust, aki meg se
moccan. Bor habja hull a gyepre,
szirmok szóródnak szerteszét,
és hozzák thyrsus-vesszejét
a vénnek, béke zálogául,
zafír-fedős aranykupák
jelentik az erős, vidám úr:
Bacchus csodás ajándokát.
De már a messzeség se néma:
bacchánsnők mezítelenül
özönlenek a part felé s a
hajuk vállukon szétterül.
Az ujjaik között gyors dobverők forognak,
a rettentő zsivajt visszhangozza az ûr.
Bûvöl varázslata a fürge táncosoknak,
amint járják a réteken,
ifjak tömege sorakozgat
köréjük lelkesen.

Fiatal lányok énekelnek,
dalaiktól a szív elernyed,
majd fellobog benne a vér,
keblük hullámzik epekedve,
szemükben eltökélt sóvárgás gerjedelme
sugallja: csak a percnek élj!
Előbb félénken, tétovázva
fejezi ki a szív riadt
érzéseit a lányok tánca,
aztán mindenkit elragad
a kéj arcátlan orgiája.

S mezőkön, dombokon a népség szétszalad,
sokan thyrsussal integetve
ujjonganak - és erdők rengetegje
visszhangozza a hangjukat:
Evan, evoé! Ejnye, hol hát
boroskupám? S a koszorúk?
Thyrsust is hozzatok, ti szolgák -
most békés harcosok viselnek boldog háborút!

Barátaim, a feledés szép
napján ne bánkódjunk tovább,
Bacchus, a múzsák és a szépség
ünnepe van - igyunk tehát!
Evan, evoé! Ejnye, hol hát
boroskupám? S a koszorúk?
Thyrsust is hozzatok, ti szolgák -
most békés harcosok viselnek boldog háborút!

(Baranyi Ferenc fordítása)