Elhelyezkedés
A Pécsi borvidék Baranya megyében a 600 méter fölé magasodó, kelet-nyugati csapásirányú Mecsek-hegység északi szelektől védett délies kitettségű lejtőin, a Szerderkény és Mohács környéki szelíd dombok oldalain, illetve a Zselic délkeleti lankáin a Tolna-Baranyai-dombság és a Mecsek és Mórágyi rög agro-ökológiai körzetben alakult ki.
A borvidéknek három körzete van. (Pécsi, Versendi, Szigetvári) A borvidék kelet-nyugati irányban Dunaszekcsőtől Szigetvárig több mint 80 km hosszan nyúlik el. A borvidék sokfelől megközelíthető (6-os főút, 57-es, 68-as, 66-os utak és leágazásaik).
A borvidék ökológiája
A Pécsi borvidék a Dunántúl dombos-hegyes terület éghajlati körzetbe tartozik. A Pécsi és a Versendi körzetek klímája, időjárása szélsőségektől mentes szubmediterrán jellegű, míg a Zselicségben fekvő Szigetvári körzetben már inkább az atlanti klímahatás érvényesül.
Az évi középhőmérséklet 10,5-10,8 oC. Az évi napfénytartam 2060-2080 óra, kivéve a dél-zselici térséget (Szigetvári körzet), ahol a napsütéses órák száma csak kevéssel haladja meg a 2000-et. Az évi csapadékmennyiség 620-700 mm között váltakozik. A Mecsekaljai borvidék talajképző kőzetei és talajai meglehetősen változatosak. A szőlőtalajok permi vörös homokkő, werfeni pala és triász mészkő-dolomit málladékán, márgán, pannon üledékekre (pannonagyag, pannonhomok) rakódott löszön alakultak ki. A löszön, illetve a löszös lejtőhordalékokon főként barnaföldek (Ramann-féle barna erdőtalajok) vannak. A mészkőfelületeken (mészmárgán, mészkövön) a redzina talajok fekete és vörösagyagos altípusai találhatók meg.Köves talajok a Keleti-Mecsekben, illetve a borvidék többi részén alig fordulnak elő. A permi vörös homokkövön és agyagpalán kialakult talajok mészmentesek, míg a mészkőmálladékokon és löszön képződöttek több-kevesebb szénsavas meszet tartalmaznak.
Települések
Pécs, Cserkút, Hosszúhetény, Iványbattyán, Keszü, Kővágószőlős, Kővágótöttös, , Mecseknádasd, Pécsvárad, Szemely, Babarc, Bóly, Dunaszekcső, Hásságy, Lánycsók, , Máriakéménd, Mohács, Monyoród, Nagynyárád, Olasz, Szajk, Szederkény, Versend, , Helesfa, Kispeterd, Mozsgó, Nagypeterd, Nyugotszenterzsébet, Szigetvár
Terület: kb 900 hektár.
A borvidék szőlészete
A filoxéravész előtt a borvidéken általános volt a fejművelés. Túlnyomóan kopaszra metszettek, jellegzetes görbe késsel. A szőlőt kötözték, csonkázták, 4-5-ször kapáltak és kevés trágyát használtak. A késői érésű fajták miatt a szüret szeptember végétől kezdődött. A filoxéravész után általánossá vált a csapos metszés, a karók használata és változtak a fajták is. A tőkeművelésmódok közül a bakművelés aránya nőtt, majd megjelentek a kordonművelések is. A II. világháború után a nagyüzemek létrejöttével a szélessoros formák váltak általánossá. A borvidéken kiemelkedően magas az ernyőművelésű szőlők területe. A borvidéken működik az FVM Szőlészeti és Borászati Kutató Intézete.
A borvidék fajtái
A filoxéravész előtt a Mecsekalján sok fajtát termesztettek (közel 200-at). A filoxéravész után az új művelési eljárások elterjedésével a fajtaösszetételben is nagy változás következett be. Jónéhány silány minőséget adó fajta kiszorult a termesztésből, helyüket jobbára az Olasz rizling vette át. A Pécsi körzet legjellegzetesebb fajtája a Cirfandli, amely valószínűleg a 19. században Ausztriából került erre a vidékre. Sohasem termesztették nagy felületen. A Mecsekalján jelenleg közel 20ha Cirfandli ültetvényt tartanak számon. A legutóbb nyilvánosságra hozott statisztikai adatok szerint a Mecsekaljai borvidék összes szőlőterületének több mint 90%-án fehérborszőlő-fajtákat termesztenek.
Fő szőlőfajták
Chardonnay, Cirfandli, Olasz rizling, Sauvignon, Cabernet sauvignon, Cabernet franc, Merlot; engedélyezett fajták: Furmint, Hárslevelű, Királyleányka, Pinot blanc, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Tramini, Zenit, Zengő, Zöld veltelini, Pinot noir. A Versendi körzetben jelenleg ajánlott fajták: Chardonnay, Olasz rizling, Rajnai rizling, Sauvignon; engedélyezett fajták: Cirfandli, Cserszegi fűszeres, Hárslevelű, Juhfark, Ottonel muskotály, Királyleányka, Rizlingszilváni, Tramini, Zenit, Zöld veltelini, Merlot, Kékfrankos, Kékoportó. A Szigetvári körzetben jelenleg ajánlott fajták: Chardonnay, Olasz rizling, Rajnai rizling, Sauvignon, Merlot, Pinot noir; engedélyezett fajták: Hárslevelű, Királyleányka, Leányka, Rizlingszilváni, Zenit, Zöld veltelini, Cabernet sauvignon, Kékfrankos.
A borvidék borai
A borvidék klímájából fakadóan a késői érésű fajták is jól beérnek. Az itt termett borok általában alacsony savtartalmúak, lágyak, de testesek, teltek, gyakran magasabb alkohol tartalmúak.
A borvidéken elterjedt fajtáknak természetesen megvannak a jól felismerhető jellegzetességei. Az Olasz rizlingben például a borvidékre jellemző lágyság és tüzesség mellett felfedezhető a fajtára jellemző rezeda illat és a finom íz harmónia. A Cirfandli azzal válhatott a borvidék híres fajtájává, hogy itt kiteljesedhet borában egy mezei virágcsokorhoz hasonló összetett finom illatkavalkád, a fűszeres zamat, amelyik hosszan megmarad kóstolása után. Kedvezőbb évjáratokban az erjedésből visszamaradó néhány gramm cukor még tetszetősebbé teszi a bort.
A borvidék története
Az i.e. 590 évvel Galliából elindult kelták egy része a térségben telepedett le, de ebből az időből a szőlőművelésre vonatkozó tárgyi bizonyítékok nincsenek. Ennek hiányában a rómaiak tekinthetők az első szőlőművelőknek a borvidéken, amit az e korból származó (II. század) oltárkő motívumai jeleznek. Az biztos, hogy a honfoglalás idején a borvidéken már fejlett szőlőkultúra volt.. A mecseki szőlőkultúrával kapcsolatos első fennmaradt oklevél 1332-ből származik, amely egy Patacs feletti szőlő eladásáról szól. A német származású lakosok megjelenésével 1340 körül a korábbi gyakorlattal szemben már nem csak a városban és közvetlen környékén, hanem a kissé távolabbi térségekben is vásároltak vagy zálogba vettek birtokokat. A bor értékéről tanúskodik Sulyok György pécsi püspök végrendelete, melyben János királyra hagyományozza 100 akó borát "mint egyetlen értékes tulajdonát". Ezekben az időkben a Pécsről elszármazott bort országszerte a legjobbak közé sorolták. A török hódoltság korában a fehérbor mellett meghonosították a vöröset is, de ebben a válságos időszakban virágzott fel a gyümölcskertészet is. Pécs és környékének borkultúrája átvészelte a magyar történelem virágzónak aligha mondható hódoltsági másfél évszázadot is. Ehhez persze hozzátartozik az is, hogy a középkori ember – mivel a kutak gyakran voltak fertőzöttek – leginkább bort fogyasztott, ezért termelése, kereskedelme komoly piaci tényező volt. A XVII. sz. végén I. Lipót (1655-1705) Baranya Vármegyének címeres pecsét használatát engedélyező diplomát adományozott. A pecséten egy feltehetően bibliai eredetű kép látható, amelyen két búzakalásszal koszorúzott férfi, a vállukon nyugvó rúdon hatalmas szőlőfürtöt visz. A bibliai eredetű kép a térség földjének termékenységére és a szőlőkultúra kiemelkedő szerepére utal. Valószínűleg erre az időre esik a Káptalannak az a törekvése, hogy a tokaji aszúhoz hasonló borokat termesszenek a Mecsek lankáin. Tokaji vesszőt, sőt még tokaji talajt is hozattak, ám nem vették figyelembe, hogy az itteni szubmediterrán klíma nem kedvez az aszúképződésnek. Mária Terézia uralkodásának utolsó évében, 1780-ban szabad királyi város rangjára emelte Pécs városát, így a település összes kocsmája a város tulajdonába került. Az italméréseket nyílt árverésén bocsátották három éves bérleménybe. Abban az időben minden 20-30 lakosra jutott egy kocsma. A XIX. század 30-as évei forradalmi változásokat hoztak a szőlőművelésben: megjelentek az ültetvényekben a karók, az addigi gyalogművelés helyett. A baranyai bor egyre több piacot hódított meg, a borkereskedelméből származó jövedelem is jelentős mértékben járult hozzá a városi büdzséhez. A növekvő termelés, a külföldi és az egyre igényesebbé váló belföldi piac magasabb szintű termelést követelt meg. Ezért hozatta be a pécsi káptalan – igaz saját használatára – az azóta pécsi specialitássá vált fajtát, az osztrák eredetű Cirfandlit. A század második felében pusztító filoxérajárványban óriási károkat szenvedett a baranyai szőlőállomány. Teleki Zsigmond nevéhez fűződik a jórészt Amerikából származó ellenállóbb fajták meghonosítása és végső soron a történelmi borvidék megmentése is. Ez az időszak, a 19.sz. dereka gazdasági értelemben különösen aktív volt, sorra alakultak a modernizáció feltételeit megteremtő ipari vállalkozások. Többek között ekkor alapították (1861) a Littke Pezsgőgyárat is. A pezsgők alapanyagának kiválóan alkalmasak az itteni finom savösszetételű fehér borok. Egyes elbeszélések szerint a pécsi káptalan megpróbálkozott a tokajihoz hasonló bor előállításával. A Tokajhegyaljai fajtákból hozatott szaporítás céljára szőlővesszőt, sőt ökrös szekerekkel még földet is. A próbálkozás nem járt sikerrel, mert a száraz ősz az aszúsodásnak nem kedvez. A filoxéravész után a jelenlegi szőlőterületek nagy része közel fél évszázadon át a Pécs-Villányi borvidékhez tartozott. A Villány-Siklósi borvidék önállósulását követően az 1940-es évek legelején létrejött Mecseki borvidékhez Pécs város, továbbá Baranya vármegye Mecsekalja, Cserhát, Kővágószőllős, Kővágótöttös hegyi szőlőit számították. A Mecseki borvidék 1977-ben kiegészült a Mohács környéki szőlőtermesztő táj jelentősebb termőhelyeivel, s egyidejűleg a két körzetet (Pécsi, Versendi) magába foglaló borvidék neve Mecsekaljai borvidékre változott, legújabban Pécsi Borvidék néven illetik.