A borvidék geológiája
A borvidék a Pannonhalmi-dombság Győr-Moson-Sopron megye déli részén helyezkedik el. A Bakonyhoz sorolják, de attól a Bernát-patak tektonikus völgye elválasztja.
A pannóniai rétegekből a kéregmozgások hatására a Pannonhalmi-vonulat, a Ravazd-csanaki vonulat és a Sokoró kiemelkedett. Legmagasabb pontja, ami egyben az egész borvidéké is, a Szt. Pál-hegy vagy más néven Nyúli-hegy 317 méter. A Pannonhalmi-vonulat (keleti vonulat) kiemelkedő magaslatokkal és közbeeső völgyekkel tarkított, különféle fekvésekben gazdag, hullámzó láncolat.
A borvidék talajadottságai
A borvidék legjellemzőbb talajképző alapkőzete a lösz. A borvidék talajadottságai változatosak. Az alapkőzeteken barna erdőtalajok, illetve kisebb arányban barnaföldek alakultak ki.
A DK-ÉNY-i vonulatokat mély vízmosások szabdalják. Különösen a középső vonulatra (Ravazd, Écs, Nyúl) jellemző a vastag löszréteg.
A borvidék éghajlata
A borvidék klímájának alakulását a Bakonyvidék, a Győri-medence és a Marcali-medence agroökológiai körzetek felöl érkező hatások egyaránt befolyásolják. Az évi középhőmérséklet 10 C°. A fényellátottság közepes, az évi napfénytartam 2000 óra körül alakul. Az évi csapadékösszeg sokéves adatok alapján 600-650 mm között várható. A csapadékeloszlás viszonylag kedvező.
A borvidék szőlészete
A jelenlegi szőlőtermesztésben egyszerre vannak jelen a hagyományos tőkeművelésmódok (fej- és bakművelés közötti átmenet) és a magasművelések, utóbbiak közül elsősorban a Moser-féle magasművelés, de előfordul az egyesfüggöny- és az ernyőművelés is.
A borvidék fajtái
TOP 10: Olaszrizling, Rizlingszilváni, Királyleányka, Ezerfürtű, Chardonnay, Rajnai Rizling, Tramini, Irsai Olivér, Cserszegi fűszeres, Ottonel muskotály
A borvidék borai
A fellelhető források szerint a XIX. században már volt olyan borvidéki bor, ami alkalmasnak bizonyult külföldi szállításra. A borok többsége ugyanakkor magán viselte a technológiai hiányosságok nyomait (pl. magas ecetsav szint).
A mai megítélés szerint az itt termelt borok illatosak, zamatosak, testesek. Különösen kiemelkedik az Olasz rizling fajtajelleges szép megjelenése, de élményt nyújtanak a többi fajta minőségi borai is.
A fiatal borvidék borai éveken át nem kerültek palackba, ezért nem ismerhette meg a fogyasztók széles köre. Napjainkra ez a helyzet változóban van és remélhetően elismerő szavak illetik majd az Olasz rizlingen kívül a Rajnai rizlinget, a Traminit, a Chardonnay-t és a Rizlingszilvánit a szélesebb körű fogyasztók részéről is.
A hegyközség települései
Nyalka, Pázmándfalu, Győrság, Pannonhalma, Écs, Ravazd, Nyúl, Győrújbarát, Győrszemere, Győr–Ménfőcsanak, Tényő, Felpéc, Kajárpéc, Románd, Lázi
Borvidék összes területe: 548 ha
A borvidék története
A szőlőtermesztés kezdete a Pannonhalmi-dombság területén is a római korra tehető. A honfoglalást követően I. István király kora óta írásos feljegyzések tanúskodnak a borvidék szőlőkultúrájáról. Az első bencések 996-ban jöttek Magyarországra, és a Pannónia nevű kis falu felett emelkedő dombon telepedtek le és építettek kolostort. A rend papjai a szószékről is hirdették a szőlőtermesztés fontosságát. A szőlőtermesztés első írásos emléke a Pannonhalmi Apátság alapítólevelében található.
A XI. században a szőlőtermesztés elterjesztésében nagy szerepe volt a francia, olasz telepeseknek illetve a szerzetesrendeknek.
A tatárjárás nem okozott nagy kárt, mint az ország más területein. Az írások a XIV. században már a kedvelt borok között említik a Győr megyei borokat.
A török hódoltság rátette bélyegét erre a vidékre is. Az ország három részre szakadása után Pannonhalma végvár lett. A vidék többször cserélt gazdát, egyes települések évtizedekre elnéptelenedtek.
A törökök kiűzése után lassan visszatért az élet. Az elnéptelenedett falvakba szlovákokat, németeket telepítettek. A szőlőművelés visszanyerte gazdasági szerepét.
A jobbágyfelszabadítás, a kilenced, a tized eltörlése lendületet adott a szőlőtermesztésnek. A nagybirtokosok és az egyház is - mivel bevételtől estek el – szőlőket telepítettek. Ekkor indult el a tudatos termesztés.
A filoxéravész előtt 2000 ha-on termesztettek szőlőt. A filoxéra pusztítása 30 %-os volt a vidéken, majd jött a peronoszpóravész. Ekkor jelentek meg a direkttermő fajták. A filoxéravész, a nagyarányú kivándorlás és az I. Világháború következtében 1914-re 600 ha-ra csökkent a borvidék szőlőterülete.
Ezután javulás volt megfigyelhető. 1935-ben már 912 ha szőlőterületet jegyeztek fel.
A XX: század második felében kialakult a nagyüzemi termelés.
A fejlődés üteme, a szőlőtermesztés hagyománya és kultúrája indokolttá tette, hogy a Pannonhalmi-dombság önálló borvidéket alkosson. Az elképzelés 1990 decemberében vált valóra, a Pannonhalma–sokoróaljai Borvidék létrejöttével.
Felhasznált irodalom:
Dr.Vaszari László: A Pannonhalmi-dombság szőlőtermesztésének és borászatának történelmi múltja és jelentősége napjainkban Szakdolgozat, Budapest, 1986.
Vid Gy. Gábor: Adatok Pannonhalma földtani viszonyaihoz Budapest, 1918.
Sáringer János Kandid: Pannonhalma éghajlata Pannonhalma,1896
Dr. Göcsei Imre : Adatok a Pannonhalmi-dombság geomorfológiájához Budapest, 1963.