Elhelyezkedés
A borvidék a Vértes és a Bakony között húzódó Móri-árok, az Antal-, Csókahegy szőlőterületeit egyesíti.
A Vértes és Bakony völgyében fekvő települések életében mindig meghatározó szerepet töltött be a szőlő-és bortermelés. Alapvető hatása volt az emberek megélhetésére, gazdagodására, a települések fejlődésére.
A Móri borvidék közigazgatásilag Fejér megyében található. A borvidékhez Csákberény, Csókakő, Mór, Pusztavám, Söréd, Zámoly települések tartoznak. A Móri borvidék területe 1994 hektár, amelyből 1459 hektár első osztályú. A betelepíthető területen összesen 799 hektár szőlőterület található. A borvidéken 2352 szőlősgazda tevékenykedik, közülük körülbelül 12-14 rendelkezik nagyobb területtel.
Éghajlat
Éghajlata általában a Dunántúl északi részére jellemző, közepesen hűvös és viszonylag csapadékos. A hegyek, dombok déli, délnyugati oldalain kedvező mezo- és mikroklíma jó termőhelyi viszonyokat alakíthat ki.
Mór talajtípusai között több változat is található. Mészkőtörmelékkel kevert löszön kialakult agyagbemosódásos barna erdőtalajok, barnaföldek, hegyoldalakon, dolomiton és mészkövön képződött rendzinatalajok és vörös föld váltakoznak egymással A bortermelő dűlők talaja elsősorban a laza negyedidőszaki fedő-üledékeken képződött. Lejtőtörmelék főként oligocén homokon képződött. A kavicsos váztalaj főleg a patakok ártereire jellemző. Lösz, homokos lösz is található. A talaj dolomit és mészkőtörmelékkel kevert lösz és homok. Nem elhanyagolható az oligocén kőzeteken kialakult talajok magas káliumtartalma.
A Vértes-hegység déli és nyugati oldalán húzódó enyhe lejtőkön az ökológiai adottságok a fehérbor-szőlőfajták termeléséhez nagyon kedvezőek. Mór az ezerjó szőlőfajta hazája, 311 hektáron telepítettek Ezerjót. Az 1950-es évek körül betelepített szerzetesek honosították meg, és fő fajtája lett a borvidéknek. Az Ezerjó mellett Chardonnay, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Sauvignon blanc, szürkebarát és Tramini fajtákat is termesztenek.
A móri borok savtartalma megközelíti sőt eléri a tokaj-hegyaljai borokét. A borok tartóssága is a savban rejlik. Jellemző a száraz, karakteres savtartalmú, férfias bor. Ennek megtestesítője a környéken a Móri Ezerjó, amely ma már a hungaricumok közé tartozik. A móri bor, így az Ezerjó is kemény, későn érő borfajta. Kedvező, különösen jó időjárás esetén a töppedt szőlőszemekből aszúbor készíthető, amely a hozzáértők szerint ízben és minőségben a tokaji aszúval vetekszik.
A legkitűnőbb borok a 479 méter magas Csóka-hegy aljában, a Csókakő községhez és a borvidék központjához, Mórhoz tartozó szőlőkben teremnek.
Tájföldrajzi helyzet
Mór és környezete Magyarországon az északi szélesség 47. foka és a keleti hosszúság 18-19. foka között húzódó Vértes-Bakony közti szakaszon, a Móri árokban, a Dél-Nyugat-Vértes-perem Antal és Csóka-hegy találkozása között terül el.
Jellemző sajátossága a körzetnek függőleges tagoltsága.
A Móri-árok dombságai hosszan elnyúló, pannon anyag és löszhátak, kavicsdombok, „tanúhegyek”.
A táj arculata eltér talajtani, geológiai, klíma és botanikai vonatkozásban a Dunántúl egyes területeitől, így ez a körzet résztájnak minősíthető.
A szőlőövezet a hegységperemen közvetlenül érintkezik a Vértesi Tájvédelmi Körzettel.
A borvidék talajviszonyok
Váztalajok:
-Köves, sziklás típusban uralkodó folyamat a talajképződés termékeinek elszállítása, jellemző a kőzetmállás. A talajréteg vastagsága 10 cm. A hegység övezetében jellemző.
-A kavicsos váztalaj az árterek teraszain jellemző. Többnyire dachsteini mészkő és dolomitkavicsokból áll. Jellemző folyamat a kőzetmállás, kísérő folyamat a humuszosodás.
-földes kopár altípus kevesebb kőzettörmeléket tartalmaz. Vékony humusz rétegű, kavicsos, löszös talaj.
-A humuszos homok talaj 8-35 cm vastagságú humuszréteget tartalmaz.
-A futóhomok növényzete gyér, humusztartalma alacsony, víznyelése gyors.
A homok típusú váztalajok pannon eredetűek, magas csillámtartalommal rendelkeznek, ami kedvező a szőlő számára, mert a mállás során magnéziumot és káliumot ad a gyökereknek.
Homoki talajokhoz sorolható: Aranyhegy, Örömhegy, Táborhegy, Reményhegy, Hankút, Kertalja dűlő, Homok dűlő, Páskom, Látóhegy egy része, Felsődobos egy része, vaskúti, Katúkúti dűlők szőlőtalajainak nagy része.
A Kertalja, Hosszú dűlő mindössze 9 hektárnyi terület, savanyú homok. Innen Mór felé haladva a talaj mésztartalma növekedik, gyakoribb az agyag.
A Kantókúti, Vasúti szőlődűlők enyhén dombosak. A Tábor-hegy északi sarka és a Homok dűlő teljes területe nagy mésztartalmú.
A Nyúl-hegy talaja erősen meszes, míg a Tábor-hegy és környékére a homoktalaj jellemző. A Tábor-hegy folytatásaként kapcsolódó 45 hektárnyi Örömhegy szintén homokos talajú.
A Remény hegy területeinek talaja erősen meszes.
Ritkán, de előfordul a világosszürke homok egyik változata, amely változatosabbá teszi a környezetet, de kizárja a szőlőtermesztés lehetőségeit is a területről.
Az Aranyhegyen erősen meszes dombok állnak.
Páskom talajai főleg homokbuckák.
A Márkus-hegy (Antal-hegy alatt húzódik) 34 hektárnyi, laza homokos talaja enyhén savanyú kémhatási, 30-50%-nyi mésztartalommal rendelkezik.
A Szőke-hegy 41 hektárnyi szőlőtérsége csillámos homok, Császár felé haladva kötöttebb.
A borvidék földminősége
1875-ben vezették be az aranykoronát, ezzel fejezték ki a minőségi különbségeket. Az aranykorona-érték főbb tényezői a föld, a ráfordítás, illetve a terményágak összefüggései.
1975-től bevezették a nagyüzemi mintateres földértékelési rendszert, amely genetikus talajtani adatokra támaszkodott. Ettől kezdve a föld minőségét talajérték számmal fezezik ki, melynek alapja a talajok altípusa.
A Móri borvidék településeinek földminőségét és szőlőterületeinek mutatószámát a következő táblázat mutatja:
1979-83 között alakították ki az ország szőlő termőhelyi kataszterét, amely már az ökológiai tényezők rendszerbe foglalásával különített el telepítésre kiválóan alkalmas, alkalmas és alkalmatlan térségi kategóriákat.
A borvidék klímája
Móron és szűkebb körzetében rendszeresen esik. Az árokjelenség sajátos huzatos adottsága előnyt jelent a szőlőt károsító gombabetegségek ellen, valamint a fagyveszély mérséklésében.
Mór és környéke a Dunántúli-középhegység éghajlati körzetébe tartozik. A táj napsütésben közepes értéket mutat, a nyár mérsékelt.
A meredek dombságokban és a hegyoldalon a klíma meleg, szeszélyes, az ősz hosszú és meleg, a tél hideg. A téli hótakaró többnyire vastag, gyakori a hóátfúvás és a szél.
A melegebb és a hidegebb hónapok közti különbséget mutató hőmérséklet évi ingása 21,5 °C.
Az első fagy átlagos napja október 5-15, az utolsó fagyé április 20-25. Ritkán, de előfordulnak május eleji fagyok is.
A tavasz kiegyenlített, olykor szeszélyes. Az évi legmagasabb kiugró hőmérséklet 35-39 °C. A borvidék történetében több alkalommal is található adat fagykárokról. A fagykárt szenvedett szőlőt ki kellett vágni.
A szőlőtermesztésre limitáló hatása van a jégesőnek. A jó termés eléréséhez 17-19,4 °C júniusi középhőmérséklet szükséges. A július-szeptemberi középhőmérséklet 1 °C értékkel való emelkedése 20 g/liter cukorszinttel emelheti a mustfokot.
(Lakner Csilla főiskolai hallgató írása)
A borvidék története
Sokféle régészeti lelet igazolta az ember jelenlétét. A római kortól örökölt sarló alakú metszőkések nagy számban kerültek elő Fejér megye községeiből.
A honfoglaló magyarok már ismerték a szőlő művelését, a mustot, a bort.
Első írásos emlék a honfoglalás után, a középkorból származik. 1231-ben Csák Miklós nagyúr levelében említik először a vajali és csákberényi szőlőket.
A XVI. század elején bőven terem bor, de a gazdasági és külpolitikai helyzet megváltozása útját állja a kereskedelemnek, így a bor az országban maradt.
A megtermett bor sok volt, az iható víz kevés, így a betegségek ellen védekezve rászoktak a borivásra.
A környék népének a török uralom sok szenvedést jelentett. A 150 évig tartó török uralom, az állandó hadműveletek miatti lakosságfogyás a vidéken a szőlőművelést hátrányosan érintette.
A szőlő- és borkultúra talpra állításának fontos szakasza Móron és a körzetben is a török kiűzésétől a szatmári békéig eltelt időszak.
A fellendülésben jelentős szerepe volt a XVIII. század elején a Hochburgok, majd a Lambergek által a környékre telepített kapucinus rendnek és a német telepeseknek, akik magukkal hozták korszerű eszközeiket, fejlett munkakultúrájukat. 1694 és 1696 között a kapucinus barátok rendházat alapítottak Móron, ezzel is segítve a szőlőtermesztés fejlesztését. A móri kapucinusok szoros kapcsolatban álltak tokaji rendtársaikkal, akik szőlővesszők küldésével segítették a szőlők újratelepítését. A borvidék későbbi fajtáját, az Ezerjót is ők telepítették be.
A XVIII. század végi és XIX. század eleji állapot a jobbágyság elszegényedését, a szőlőművelés gazdaságtalanságát, a bor értéktelenedését mutatja.
A XIX. századra a Móri borvidék borai jó szállíthatóságuknak köszönhetően egyre nagyobb mennyiségben kerültek az osztrák kimérésekbe. Ebben az időszakban a móri bor eladási ára olyan magas volt, hogy a magyar borok közül csak a tokaji borok előzték meg.
1872-ben észleltek Magyarországon először szőlőgyökértetűt, a filoxérát. A lakosság nagy része ekkoriban a környéken a szőlőtermesztésből élt. A szőlők pusztulása gazdasági katasztrófát okozott.
1901-ben az akkori móri képviselőtestület kérelmezte először a hatóságoktól, hogy önállóan is nevesítsék a móri borvidéket.
1928-ra önálló borvidékké vált a „móri borvidék” néven a környék, lecsatolták a neszmélyi borvidékről. Ettől kezdve Mór még inkább a környék központjává vált.
Az 1930-as évek eleji világgazdasági válság komoly visszaesést okozott. Móron és környékén a válság az országos átlagnál nagyobb mértéket ért el.
1949-ben megalapították a Móri Állami gazdaságot az új termelési rend miatt, majd 1950-ben a móri Szőlészeti Kutatóintézetet. Létrejöttek a szőlőtermelést is folytató mezőgazdasági termelőszövetkezetek, amelyek 1960-ban Kossuth Tsz néven egyesültek. A Szőlészeti Kutatóintézet tizenkét évi működése alatt új szőlőművelési módokkal, borkezelés korszerűsítésével próbálkoztak. A telep 1962. január 1-én beolvadt a Móri Állami Gazdaságba.
Az 1970-80-as években a borvidéken a szőlőművelés, feldolgozás modern hátterét, az értékesítési lehetőségek jelentős részét a Móri Állami Gazdaság biztosította.
(A borvidék bemutatása rész Lakner Csilla főiskolai hallgató írása)