Elhelyezkedés
A borvidék peremtájon, két nagy tájegység, az Északi-középhegység és az Alföld határán fekszik. Nem véletlen a szlogen sem, „ahol a hegy és a Nap találkozik”
A Mátrai borvidék hazánk legnagyobb kiterjedésű, kötött talajú borvidéke. Településeinek a száma 22 (Abasár, Apc, Atkár, Detk, Domoszló, Ecséd, Gyöngyös, Gyöngyöshalász, Gyöngyösoroszi, Gyöngyöspata, Gyöngyössolymos, Gyöngyöstarján, Halmajugra, Hatvan, Karácsond, Kisnána, Markaz, Nagyréde, Rózsaszentmárton, Szücsi, Vécs, Visonta). Jelenlegi területe mintegy 7000 hektár. A borvidék megközelíthető az M3-as autópályán, a 3-as, a 30-as és a 24-es főutakon.
A borvidék ökológiája
A Mátraaljai borvidék éghajlata a többi észak-magyarországi borvidékénél kissé melegebb, viszont hasonlóan száraz jellegű. Az északi hideg légtömegek áramlását a nem túl magas Mátra is képes valamelyest lassítani, a déli lejtőkön érzékelhetően védettebb, barátságosabb klíma alakult ki.
Jellemzője még a viszonylag késői kitavaszodás. Az évi középhőmérséklet 10,0 Co. A fagyok (téli, késő tavaszi, kora őszi) az alacsonyabban fekvő területek kivételével ritkán okoznak károkat. A jégeső sem túl gyakori ezen a vidéken. A napfénytartam évi összege 1900-2000 óra. Az évi csapadékmennyiség a sokéves átlag adatok alapján 600 mm körül alakul. Az uralkodó szélirány az északnyugati.
A talajképző kőzetek között megtaláljuk a pannonagyagot, az agyagmárgát, a löszt, a vulkáni eredetű andezitet, piroxénandezitet, andezittufát és riolittufát (a Mátra egykor működő vulkán volt), melyeken többnyire csernozjom barna erdőtalajok, erubáz talajok (fekete nyiroktalajok), agyagbemosódásos barna erdőtalajok, Ramann-féle barna erdőtalajok (barnaföldek) alakultak ki, de a magasabban fekvő területeken előfordul a köves-sziklás váztalaj, illetve Apc, Szücsi és Ecséd környékén a humuszos homoktalaj is.
A talajok zömmel mészben szegények, savanyú kémhatásúak, részben meszesek, egyes helyeken magas aktív mésztartalmúak, s néhány talajtípus kivételével termékenyek, tápanyagban, különösen káliumban és mikroelemekben gazdagok.
A borvidék története
Az időszámítás kezdetén a vidék a népek vándorlásának átmeneti állomása volt. Az itt megforduló trákok, kelták, roxolánok, jarigok stb. közül a szőlőtermesztésben leginkább a keltáknak volt kötődésük.
Honfoglaláskor a magyarokhoz csatlakozó kunok és besenyők is megfordultak a vidéken. Előbbiek nevét Abasár, még utóbbiakét Heves őrzi.
Az Aba nemzetség szőlőbirtokaira az 1040-es évekből származó írások utalnak.
A török uralom idején a szőlőbirtokok területe jelentősen csökkent. A XVIII. században komoly fellendülés következett be és főként a Kadarkát telepítették. Ennek a filoxéravész vetett véget, amely után főleg fehérborszőlő-fajtákat és csemegeszőlő-fajtákat telepítettek.
Az oltást és az oltványok előállítását az abasári és a nagyrédei gazdák sajátították el először. A II. világháború alatt és azt követően sok szőlőültetvény tönkrement a borvidéken. A szőlőterületek gyarapodása, felfutása a nagyüzemi gazdálkodás idejére esik.
A Mátraaljai borvidéken a filoxéravész után a fej- és a bakművelés közötti átmeneti tőkeforma hosszúcsapos vagy szálvesszős metszéssel vált általánossá. A nagyobb terhelést a kedvező környezeti feltételek, s elsősorban a kiváló talajadottságok tették és teszik ma is lehetővé. A szőlőművelés sajátosságai közé tartozik, hogy a metszést korán, gyakran már télen elkezdték.
A borvidéken az 1960-as évekig lényegében csak alacsony művelésmódú, főleg bakművelésű és keskeny sortávolságú szőlőket telepítettek. Az 1970-es évek közepén pedig már az összes integrált szőlőterület több mint fele széles sortávolságú és magasművelésű volt.
A borvidék több községében: Abasáron, Markazon, Nagyrédén hagyományos oltványtermesztés fejlődött ki. A Mátraalja ma is a hazai szőlő szaporítóanyag-termesztés jelentős központja.
A borvidék fajtái
A filoxéravész után a borvidék keleti felén minőségi- és tömegborszőlő-fajtákat (Olasz rizling, Bánáti rizling, Leányka, Ottonel muskotály, Rizlingszilváni, Mézes, Furmint, Ezerjó, Kadarka, Kékfrankos stb.), míg a nyugati részen jobbára direkttermőket telepítettek. Ez utóbbiak közül különösen a Noah és az Othello terjedt el.
A csemegeszőlő-fajták közül szinte kizárólag a Chasselas-t telepítették.
A legutóbbi évek adatai alapján a Mátraaljai borvidék meghatározó fajtái az Olasz rizling, a Rizlingszilváni, az Ottonel muskotály, a Leányka, a Tramini, a Hárslevelű, a Chardonnay, a Sauvignon, a Zweigelt és a Kékfrankos.
Fő szőlőfajták
Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Chardonnay, Kékfrankos, Leányka, Olaszrizling, Ottonel muskotály, Sauvignon, Szürkebarát, Tramini; engedélyezett fajták: Blauburger, Cserszegi fűszeres, Hárslevelű, Királyleányka, Merlot, Pinot blanc, Pinot noir, Rajnai rizling, Rizlingszilváni, Turán, Zengő, Zenit, Zöld veltelini, Sárga muskotály, Zweigelt.
A Mátrai borvidék hegyközségei, illetve hegyközségi tanácsa javasolják az Irsai Olivér felvételét az engedélyezett fajták sorába, valamint kezdeményezték 8 engedélyezett fajta (Blauburger, Cserszegi fűszeres, Királyleányka, Rajnai rizling, Turán, Zengő, Sárga muskotály, Zweigelt) átsorolását az ideiglenesen engedélyezett (korábban ültetvényes) fajták közé.
A borvidék borai
A borvidék elsősorban fehér boraival vált ismertté. Ezen a borvidéken a szőlőfajták jellegzetes illat-, íz-, aromaanyagai jól érvényesülnek a borban, nem nyomja el, nem uralja a tájjelleg.
A borvidék fő fajtájának, az Olaszrizlingnek jól érvényesül finom rezedára emlékeztető illata. A kedvezőbb fekvésű dűlőkben az illat mellett a kesernyés íz, a teltség, a savak harmóniája igazán kellemes italt adó fajtává teszik az Olasz rizlinget.
Az elmúlt évtizedek tapasztalatai szerint kiváló minőségű borokat terem a borvidéken a Szürkebarát. Ez a fajta lehet a jövőben a borvidék másik "zászlós" fajtája.
A vörösborok inkább friss gyümölcsillatukkal és zamatukkal tűnnek fel, a vastag, nehéz vörösborok ritkán teremnek.
Az "Év pincészete" címet először 2002-ben a Nagyrédei "Szőlőskert" Rt. Borászata nyerte el.