Viszonylag kevés ismert borásza és palackozott bora miatt a borkedvelők számára kevésbé elérhető, főleg az ország távolabbi vidékeiről nézve, pedig a régi pincesorok, löszbe vájt pincék szép borokat rejtenek, s nemzetközi hírű a Hajós község melletti pincesor is.
Elhelyezkedés
A Hajós-Bajai borvidék Bács-Kiskun megyében a Duna-Tisza-közének délnyugati, a Dunához és az országhatárhoz egyaránt közel eső részén a Bácskai-hátság és a Dunamenti-síkság agroökológiai körzetben alakult ki. A szőlőültetvények a Bácskai-síkvidék (Illancs - Hosszúhegy, Kecel-Bajai magaspart; Bácskai löszös-síkság) területén találhatók. A szőlőterületek túlnyomóan a Duna bal partján Császártöltéstől Csátaljáig mintegy 60 km hosszú és 5-7 km széles sávban helyezkednek el. A borvidék, illetve az egész Alföld legmagasabb pontja a Bajától északkeleti irányban emelkedő Ólom-hegy (174 m).
Az Alföldi borvidék egy részéből 1990-ben jött létre a Hajós-Vaskúti borvidék, mely változatlan kiterjedésben 1998-ban kapott új nevet, s lett Hajós-Bajai borvidék. Településeinek a száma 12 A borvidéket Baján áthaladva az 51-es, Hajós Császártöltés irányában az 54-es úton lehet megközelíteni.
Területe kb. 2000 ha
Települések
Baja, Bátmonostor, Császártöltés, Csátalja, Csávoly, Érsekcsanád, Érsekhalma, Hajós, Nemesnádudvar, Rém, Sükösd, Vaskút
A borvidék ökológiája
A Hajós-Bajai borvidék klímaviszonyai a Kunsági borvidékéhez hasonlóak, de annál kedvezőbbek. Az évi középhőmérséklet 10,5-10,8 oC. A Hajós-Bajai térségben az évi napfénytartam 2050-2080 óra közt változik. Az évi csapadékmennyiség 600-630 mm. Az uralkodó szélirány az északnyugati. A fagyveszélyeztetettsége ennek a tájnak is jelentős (pl. Vaskút-Baja környéke). Viszont a borvidék szőlőültetvényeinek jelentős hányada a környező 85-110 méter tengerszint feletti magasságú síkságból mintegy 50-60 méterrel kiemelkedő területeken létesült, átlagosan 150-160 méter tengerszint feletti magasságban. Ezen a vidéken a téli és a tavaszi fagyok ritkábban jelentkeznek és az általuk okozott károk sem olyan súlyosak, mint az Alföld más térségeiben. A Hajós-Bajai szőlőtermesztő tájnak nem csak a klímaviszonyai, hanem a talajadottságai is kedvezőbbek a Kunsági borvidékénél. A szőlőültetvények főként humuszos homoktalajokon és csernozjom jellegű homoktalajokon települtek, de előfordulnak szőlők különféle csernozjom talajokon is.
A borvidék története
A borvidék szőlő- és bortermelésének kezdetei pontosan nem ismertek, az erre vonatkozó feltételezések vita tárgyát képezik. A Duna-Tisza köze XVII-XVIII. századbeli történetének a borvidék szőlőtermesztése részét képezi. Az úgynevezett "homokveszedelem" - ami az erdők kivágása és az ősgyep feltörése révén meginduló futóhomok káros hatását jelenti - leküzdésében a szőlőtelepítés a gyümölcstelepítéssel együtt rendkívül fontos szerepet játszott. Ez volt az első nagyarányú szőlőtelepítési hullám a borvidéken. A török uralom utáni újabb lendületben a betelepített németajkú lakosság munkája elévülhetetlen. A harmadik nagyobb telepítési ütem a filoxéravészt követően indult, hiszen a homoktalajban a filoxéra nem él meg és a kieső hegyvidéki termés innen pótolhatóvá vált. A negyedik és egyben eddig az utolsó kampányszerű ültetvénylétesítési időszak az 1960-as évek elejére esik, amikor a nagyüzemek nagy felületen telepítettek szőlőt. 1990-ben Hajós-Vaskúti borvidék néven önállóvá vált. Mai nevét 1998-ban kapta.
A borvidék szőlészete, fajtái
A Hajós-Bajai borvidéken az ültetvények közel 80%-a magasművelésű, s ezen belül az egyesfüggöny művelés aránya meghaladja a 80%-ot. Jelenleg a szőlőknek mintegy 20%-a alacsonyművelésű, azaz télire takarható fejművelés. A magasművelésű szőlők támaszrendszere természetesen huzalos támasz. A hagyományos szőlők egy része szintén huzalos a legkülönbözőbb változatossággal, másrészük viszont karós támaszú. Támasz nélküli szőlő (gyalogművelés) alig fordul elő a borvidéken. Ezen a tájon a vörös bort adó fajták aránya az összes szőlőterülethez viszonyítva közel 40%, míg a fehérborszőlő-fajtákat a gazdák a borvidék kb. 60%-án termesztik. A legutóbbi felmérés szerint a Hajós-Bajai borvidék legelterjedtebb fajtája a Kékfrankos, melyet a területi sorrendben a Zweigelt, a Kunleány, a Cserszegi fűszeres, a Rajnai rizling, a Chardonnay, a Királyleányka és a Cabernet franc követ. Figyelemre méltó, hogy az új ültetvényekben visszatér az Ezerjó és hogy a borvidék egykori jellegzetességéből a Kadarkából - összekötőkapocsként múlt és jelen szőlőtermesztése között - egyre többet telepítenek. A Kadarka e termesztő táj önálló arculatának megteremtése szempontjából igen fontos fajta, függetlenül területi részarányától. A Hajós-Bajai borvidéken jelenleg ajánlott fajták: Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Királyleányka, Olasz rizling, Rajnai rizling, Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Kadarka, Kékfrankos, Zweigelt; engedélyezett fajták: Ezerfürtű, Ezerjó, Hárslevelű, Arany sárfehér, Kövidinka, Kunleány, Ottonel muskotály, Pinot blanc, Rizlingszilváni, Sauvignon, Tramini, Zöld veltelini, Kékoportó, Merlot.
A Hajós-Bajai borvidék hegyközségei, illetve hegyközségi tanácsa kezdeményezték a Pinot noir és a Zalagyöngye besorolását az engedélyezett fajták közé.
A borvidék borai
A hagyományos fajtákból (pl. Kövidinka) jó minőségű asztali bor készül, a minőségi fajtákból pedig harmonikus ízzel, zamattal rendelkező kissé vékony, de elegáns minőségi bor kerül palackokba. A vörösborok szép színűek, kellemesen bársonyos csersav tartalmúak. Hagyományosan is neves a Hajósi kadarka, de nem kevésbé a Hajósi cabernet.