„DA BIBERE” – Adj innom! Ez a mondat egy Keszthely melletti településen, Fenékpusztán talált kelta kori boroskorsó felirata, amely az évszázadokra visszanyúló bor és szőlőtermesztésre ad bizonyítékot. A változatos és színes múlttal rendelkező vidék a legcsapadékosabb hazánkban. Az itteni szőlőművesek, nemcsak jó boraikról, hanem finom csemegeszőlőikről is ismertek voltak. A filoxérát követően, itt a Zalai borvidék területén alakult ki a legnagyobb kisüzemi oltványkészítő tevékenység, amely napjainkban is jelentős mértékű.
Körzetek
A Zalai borvidéknek 3 körzete van. Ebből kettő a Balatonmelléken van (Csáfordi, Szenntgyörgyvári), melyekhez 18 település tartozik – részben a Zala folyó kanyarulatában, részben a Keszthelyi – hegységhez tartozó Vidornyalaki medencében terül el, valamit a Zalaapáti hát lankáin húzódik. A Mura-vidéki körzet – melyhez 8 település tartozik – Szlovéniával és Horvátországgal határos területeken, a Mura völgyében található. A borvidék borai illatosak, aromaanyagokban igen gazdagok és élénk savtartalmúak.
A borvidék fő fajtája az olaszrizling (50%), amit a terület aránya alapján a Müller Thurgan, a Zöld veltelini, a Chardonnay és a Zala gyöngye követ. Ezen kívül említésre méltó még a Cserszegi fűszeres, az Ottonel muskotály, az Irsai Olivér és a Tramini.
A borvidék települései
Zalaszentgrót, Pakod, Zalabér, Garabonc, Zalakaros, Nagyrada, Szentgyörgyvár, Pogányvár, Sármellék, Homokkomárom, Bérbaltavár, Becsehely, Eszteregnye, Rigyác, Csáford, Dióskál, Egeraracsa, Orosztony, Vindornyalak, Vindornyaszőlős, Zalaszabar, Zalaszántó,
- Letenye, Csörnyeföld, Dobri, Murarátka, Muraszemenye, Szécsisziget, Tormafölde, Zajk
Talaj
A Zalai-dombság a Mura és a Zala völgyei által határolt tájegység nagy részét pannóniai homokos-agyagos üledék borítja. Felszínén látható a pleisztocén vályog barna színe és a lösz, de ezek nem alkotnak összefüggő takarót. A párhuzamosan futó gerincek közül legjelentősebb a 70 km hosszú Zalaapáti-hát, amely majdnem a Dráváig húzódik le és helyenként 300 méter magasra emelkedik. A Zalai-dombság talaja nagyrészt barna- és vörösföld. Északi részén előfordul kavics, valamint (ahol a Zala délre fordul) lösz és homokos lösz. A Zala és a Kerka folyók völgyében az öntéshomok, öntésiszap és öntésagyag a talaj.A Zala észak-déli folyásától keletre húzódik a Kelet-Zalai-dombság, legmagasabb pontja a Bezerédi-hegy 331 méter magas a tengerszint felett. A Zalától nyugatra találjuk a Szévíz és a Principális-csatorna völgyét. A Zala völgyétől északra, valamint Göcsej nagy részén agyagbemosódásos barna erdőtalaj van, ami a legelterjedtebb az egész megyében.
Éghajlat
Éghajlatát tekintve ez az ország legcsapadékosabb és legkiegyensúlyozottabb hőmérsékletű vidéke; gyakran erőteljesen érvényesül az atlanti és a mediterrán hatás, valamint az Alpok hatása. Zala megye az ország DNY-i részén helyezkedik el, éghajlata kevésbé kontinentális jellegű, mint a keletre fekvő területeké (több a csapadék, egyenletesebb hőmérséklet). Éghajlata mérsékelten meleg. Nyara az ország déli, ill. keleti részeihez képest hűvösebb, bár a nyár derekán időnként szubtrópusi forróság is előfordulhat. A téli hőmérsékleti viszonyok igen szeszélyesek, zord, száraz szakaszok és enyhe, csapadékos időszakok gyakran váltogatják egymást. A fagypont alatti átlagos, havi hőmérséklet általában csak januárban alakul ki. A téli csapadék egy része hó alakjában hull le, de az összes téli csapadék összegével összevetve a hó mennyisége rendszerint nem éri el az 50%-ot. Az évi átlagos napfénytartam 1800 óra körül alakul. A legtöbb napsütés júliusban van: 251 óra, amikor naponta átlagosan 12-14 órás napsütésre lehet számítani. A legkisebb fénytartam decemberben van: 50 óra, ekkor naponta csak 1-3 órára süt ki a Nap. Március közepétől a napsütéses órák száma jelentősen növekszik, majd július közepétől szeptember végéig napsütésben gazdag időszak következik.
(Szaknyéri Tünde gyűjtésének felhasználásával)