Borturizmus alapjai

A bor és turizmus kapcsolatában három alapvető momentumot emelnék ki a borral kapcsolatosan

- a bor önmagában, mint gasztronómiai különlegesség, népszerű ital is megállja helyét és vonzerőként szerepelhet

- a bor az adott borvidék, település, régió, sőt sok esetben az ország imázsteremtő forrása, jelképe lehet.

- A bor a turizmusban katalizáló, multiplikátor hatást fejt ki, kiemeli, ismertebbé teszi az adott térség egyéb atrakcióit.

Hálózatos együttműködések a turizmusban

A hálózatos együttműködések kialakításának egyik fontos oka, hogy általánosan sok a turizmusban a kiegészítő attrakció, kevés átütő, nagy, nemzetközi, vagy univerzális vonzerővel számolhatunk. Az összes vonzerő 97-98%-a ilyen kiegészítő, vagy másodrendű vonzerő. Ezekkel egyedileg, hatékonyan fellépni a turizmus világpiacán nem lehet. Egy megoldás lehet célszerűen összekapcsolni ezeket a kisebb erejű desztinációkat, és egy hálózatos együttműködéssel erősíteni turistákat vonzó hatását, piaci hatékonyságukat. A hatékonyságnövelés természetesen a jelentősebb vonzerők esetében is működik, tehát a haszna az ilyen együttműködésnek általánosan nagy. Ami a turizmus hatásainak területi optimalizálását, területi kiegyenlítő hasznát illető az egyik leghatékonyabb beavatkozás lehet. A turisztikai “régiók” sokféle helyi, térségi együttműködést alakítanak ki közös érdekeik védelmében (turisztikai egyesületek, térségi szálloda-, illetve szálláshely szövetségek, falusi turizmussal foglalkozók szervezetei, stb.). Ezek egyféle hálózatos együttműködésnek adják a kereteit, elsődleges céljuk a közös érdekérvényesítés. Hálózatos együttműködések célja lehet a közös promóció, a közös turistaszerző aktivitás. Egy másik típusa a közösen fejlesztett infrastruktúra (pl. kerékpárút, kisvasút rekonstrukció, stb.) lehet. A földrajzi kiterjedtség, a jelentős beruházási igény teremti meg az együttműködés alapját.

A hálózatos együttműködés elképzelhető klaszter jellegű szerveződésként is, ez különböző típusú szervezetek, vállalkozások együttműködéseként jelentkezik (szállásférőhelyek gazdási, tour operátorok, utazási irodák, programszervezők, tanácsadók, idegenvezetők, kulturális intézmények, oktatási intézmények, állami és önkormányzati szervezetek, stb.) Ez elsősorban térben koncentrált módon jelentkezik. Egy speciális, hatékony együttműködési forma lehet a tematikus út.

A hálózatos együttműködések egy típusa: a tematikus út.

Az alábbiakban esettanulmányokon keresztül mutatjuk be néhány típusát Magyarországon és a világban.

A következőkben néhány definícióját adjuk meg a tematikus útnak

- “A tematikus utak (ösvények) specifikus, feltérképezett utakhoz kialakított ismertetési formák.” (Goodey, 1974)

- “A tematikus utak integrált, környezetileg érzékeny, fenntartható és releváns interpretációi egy adott témának, melyet szolgáltatások megfelelő fejlesztésével, illetve marketingtevékenység segítségével kínálnak a látogatói és a helyi igények, valamint a környezeti szempontok figyelembevételével, gazdasági, társadalmi, és kulturális szempontból kedvező hatások mellett.” (Silbergh, 1994)

- “A tematikus utak különböző közlekedési formák igénybevételével megközelíthető természeti és mesterséges attrakciókat fűznek fel egy adott téma köré. Az útvonalak a fenntarthatóság elveinek figyelembevétele mellett egyszerre kínálnak ismeretszerzési és szórakozási, kikapcsolódási lehetőséget.” (Puczkó,2OOO)

Érdekes az angol elnevezés sokszínűsége is. Többféle elnevezés is használatos, mint a ’trail’, ’pathway’, ’road’, vagy ’route’. Ezek közül a trail-t természeti attrakciókat bemutató útvonal esetén használják (az USA-ban népszerű a pathway is). A másik két elnevezés az örökség témák megnevezésére szolgál. A magyar elnevezések közül az út/útvonal mellett az ösvény elnevezés is használatos (pl. tanösvény, mint speciális, helyi tematikus út).

Természetesen nagyon különböző lehet a léptéke egy-egy tematikus útnak, de ez csak részben függ össze annak hatékonyságával. Persze nemzetközi méretű projektet nem építünk kisebb jelentőségű elemek összekapcsolásával, mert nem tudjuk mögé állítani a szükséges tőkét, és a politikai akaratot. Abban is nagy különbségek lehetnek, hogy mennyire vannak összekapcsolódva ezek az attrakciók. Nagy különbség van abban, hogy homogén környezetbe ágyazódnak az egyes attrakciók, vagy hogy nemkívánatos elemekkel (pl. ellenérzéseket kiváltó műtárgyakkal, szennyező objektumokkal, infrastruktúrával) együtt jelenik meg.

A tematikus út hatékonyságát környezete alapvetően határozza meg. Például egy borút esetén a szőlőművelés kultúrájának színes bemutatása alapvető jelentőségű a borpincék, a borkóstolás és a gasztronómia mellett. A tematikus út lényege, hogy valami téma köré épül ki.

A kérdés az, hogy milyen témák képzelhetők el?

Meglehetősen sokféle tematikus út van, egyesek közülük nagyon kreatívak, illetve különlegesek.

Magyarországon a borutak a legismertebbek (pl. a villány-siklósi borút). Azonban besorolhatjuk őket néhány alapvető csoportba:

- a természeti attrakciókat bemutató útvonalak (vulkántúrák, hegyi trekking, stb.)

- művészeti tematika köré szerveződő utak (pl. Mozart út, festők, zeneszerzők életét bemutató, végigkövető utak)

- zarándokutak - örökség-/történelmi utak (várak, csatamezők, stb.)

- festői utak (látványos térségen áthaladó közutak megálló, fényképező pontokkal)

- speciális érdeklődést megcélzó utak (pl. gasztronómia vagy pipázás, vagy filmforgatás helyszínek, kocsmatúra útvonalak)

Egy harmadik tipizálási mód a felhasznált közlekedési eszközök alapján osztályozza a tematikus utakat.

Természetesen a közlekedési eszközök kombinálhatók egymással, illetve alternatív módon is használhatók.

- az érdeklődés felkeltése

– ez valaminek a megismertetését tűzi ki célul, olyan desztinációk számára előnyös, melyek önmagukban kevéssé, vagy egyáltalán nem vonzanának látogatókat

- Az észlelt távolság csökkentése

– a kevéssé ismert, vagy a küldőterületektől távol fekvő desztinációk szempontja lehet

- Az együttműködés javítása – célja lehet, hogy több/sok turisztikai desztináció együtt vonzzon turistákat, hiszen külön-külön erre esélytelenek, illetve, hogy szinergia-hatások lépjenek fel, ezáltal növekedjen a hatékonyság - Oktatás és szórakozás

– az ifjúsági turizmus esetén alapvető, illetve olyan esetben, ha az alapvető tevékenység nem működik (pl. napozás)

- Új piac – a helyi lakosságnak nyújtott információkon keresztül elérhetővé válik a rokon és barátlátogató piac

- Az erőforrás védelme – az útvonal kialakítása során fontos szempont lehet annak védelme is

- Szabad megtekintési lehetőség – a díjfizetés országonként más és más formában valósul meg. Sajnos a Mediterráneumban túlteng és hazánk is effelé tart, míg az északi országok esetében sok szabadon megtekinthető attrakció van. Egyes helyeken úgy köteleznek fizetésre, hogy kötelezővé teszik az idegenvezető, túravezető, esetleg a terepjáró sofőr felfogadását.

- A csomagolás – meglévő, működő attrakciókat csomagolnak új köntösbe, azzal a céllal, hogy új célcsoportok számára adják el azt. Ennek érdekében megváltoztatják bizonyos jellegzetességeit, de elsősorban az imázsát.

- A fejlesztés – új, korábban nem létező turisztikai termékeket hozhatunk létre, sokszor csupán kreativitásunk segítségével. - Költségtakarékosság – relatíve olcsó eszköz ez, hiszen

(a) a közös költség megoszlik a kedvezményezettek között, másrészt

(b) ezek ún. közreműködő nélküli, önvezetéses látogatómenedzsment-technikák közé tartoznak. Így nincs szükség költséges személyzet tartására.

- Az átláthatóság növelése – talán jobb kifejezés az áttekinthetőség erre a szempontra, hiszen a tematikus út által egy korábban ismeretlen (homogénnek tűnő) térség megfoghatóvá válik, kiemelésre jutnak a látogatni érdemes attrakciók. Így az utazók bátrabban és határozottabban vágnak neki felderítésének, hiszen helyismeret, megfelelő szakmai ismeretek hiányában az optimális útvonal kijelölését nem tudják elvégezni. Így könnyen érdektelenségbe fulladhat a bejárás.

- A trendeknek való megfelelés – jelenleg divatos eszköz, mely sokféle támogatást kaphat támogatási rendszerekből.

Melyek a tematikus utakkal kapcsolatos legfőbb problémák?

Probléma lehet a pénzügyi megalapozás, a működés finanszírozása, a menedzsment, a hatékonyság, a környezeti károk, az attrakciósűrűség, az út viszonya az attrakciókhoz, vagy az attrakciók egy részéhez.

- Az általános és nemzetközi tapasztalat az, hogy túlnyomóan a köz- illetve állami szférából származnak a tematikus utakat létrehozó források. A magánszféra hozzájárulása rendszerint csekély, nem meghatározó, pl. promóciós eszköz formájában jelentkezik, ahol a magánérdekeltség megfogható.

- A működési költségeket nehéz a közszférából megszerezni, a magánérdekeltség kimutatása pedig problematikus. Ebből fakadóan sok tematikus út gyorsan megszűnik. Megoldást tagdíj, közös költségtérítéses szolgáltatás működtetése, folyamatos pályázati aktivitás, főként pedig a közszféra (önkormányzatok) bevonása jelenthet.

- A menedzsment biztosítása (pár fő munkája) alapvető fontosságú a hosszú távú működés szempontjából. Két fontos kérdés: megfelelő képességek, kompetenciák szükségesek, valamint meg kell oldani a hosszú távú, folyamatos finanszírozást.

- Kérdés a szervezeti forma, ami lehet hivatalszerű, illetve non-profit szervezet által működtetett. Ez első esetben a finanszírozás jobban biztosítható, a másik esetben előny a függetlenség, és a szabadabb mozgástér.

- Foglalkozni kell a fenntartható fejlődés szempontjaival. Az optimálist meghaladó látogatószám és a nem megfelelő bejárhatóság az attrakciók hosszabb távú megmaradását veszélyezteti. Rossz esetben megszűnik az attrakciók, a tematikus út vonzereje.

- Kérdéses, hogy a tematikus út hatékonysága milyen attrakciósűrűség felett biztosítható? Kérdéses, hogy melyek a tematikus út döntő elemei.