A magyar borászat nehézségei 1918-1945

Sokkhatás volt az I. világháború és a trianoni békeszerződés, amikor ültetvényeink egyharmada, és a belföldi piac kétharmada is elveszett. Az I. világháború idején még kb. 2 millió hektoliter volt a borexportunk. Ezután azonban hagyományos piacaink (Németország, Ausztria, Lengyelország, Csehszlovákia) elzárkóztak a magyar borok importálása elől. A bor ára zuhant, de a készletek jelentős része így sem volt értékesíthető külföldön.

A külföld figyelmének felkeltése érdekében már 1922-ben nagyszabású borászati bemutatót rendeztek Budapesten. Az export elősegítésére vámkedvezmények és egyéb könnyítések léptek életbe, amelyek az 1925-ös mélyponthoz képest kismértékű növekedést eredményeztek borértékesítésünkben. Ez az 1929-ben kezdődött gazdasági világválságig tartott, amikor borexportunk 500 ezer hektoliter körüli volt. A világválság végére, 1933-ra ez a mennyiség 200 ezer hektoliterre esett vissza. Itt jegyezzük meg csak az összevetés végett, a magyarországi szőlőterület még így is 200.000 hektár fölött volt, ma ez a szám alig 100.000. Érdekes viszont az a szintén nem túl pozitív adat, amely szerint a 20-as évek végétől a direkttermő szőlőültetvények aránya fokozatosan növekedett, s 1938-ra már több mint 23.000 hektárt tett ki.

A bor értékesítésének elősegítésére részvénytársaságokat hoztak létre, de a felhalmozott készleteket így sem lehetett értékesíteni, a termelők így tárolótér hiánnyal küszködtek. Ennek megoldására a kormány 1937-39 között 23 nagy borpincét építtetett. A termelés azonban gyorsabban fejlődött a tárolótér-bővítésnél, és a bel- és külföldi értékesítés növekedésénél. Ennek ellenére a 30-as évek végére Magyarország ismét a nagy bortermelők között került említésre, számos borunk nemzetközi hírnévre tett szert. A rendelkezésre álló szőlőterület a mai terület közel duplájára volt tehető. Néhány borvidékünk komoly exporttevékenységet is folytatott, különösen igaz ez a világhírű Tokaji és a remek kapcsolatokkal rendelkező Pannonhalmi borvidékre.

A következő csapást a második világháború jelentette. Az épületek, berendezések, az infrastruktúra pusztulása mellett a szakemberek és az eszközök külföldre hurcolása okozta a termelés megbénulását. A legtöbb borvidékünkön a borkészletek is kárba vesztek, részben a megszálló német katonaság és a magyar hadsereg fogyasztása révén, de legfőképp a szovjet hadsereg dúlása és fosztogatása révén. Szétlőtt, szétvert és ellopott boroshordók jelezték a front átvonulását. Sokat szenvedett többek között Tokaj térsége, ahol a front viszonylag hosszú ideig megmerevedett. A többhetes harci cselekmények, majd a fosztogatás hatására felbecsülhetetlen mennyiségű érlelődő nemes bor pusztult illetve tűnt el.
(Varga Zoltán főiskolai hallgató írásának és a www.magyar-borok.hu weboldal felhasználásával)