Szent János áldása

Aki gyakran jut el borkóstolókra és serényen járja a magyar borospincéket, gyakran találkozik azzal a kifejezéssel visszakóstoláskor vagy a kóstolás végén, hogy „igyuk meg a Szent János áldást”, vagy „ürítsük az utolsó poharunkat Szent János tiszteletére”, s gyakorta elhangzik a „Szent János pohara” mondás is.
December 27-én ünnepeljük János evangélista napját, amely a középkor végétől a borászok körében is népszerűvé vált, a premontrei szerzeteseknek köszönhetően.
Ezen a napon történt ugyanis a hagyományos borszentelés, amely még az egyházi liturgiába is belekerült. (A napjainkban is működő szép szokás egyik legszebb példája a Pannonhalmi Főapátságban e napon lezajló borszentelés .) A boros gazdák szinte mindegyik borvidékünkön egy-egy üveg bort vittek a templomba, ahol azokat liturgikus szertartás közben megszentelték. A borokat ezután hazavitték és gyakran gyógyításra használták, de több helyen a boroshordókba csurgatták, ezzel biztosítva az egész borkészlet egészségét.
Szent János napjának jelentősége hasonlatos volt Szent Mártonéval, aki az új borok „szent bírálója” volt. A késői érésű fajtákból készített borok ugyanis Márton napjára nem készültek még el, ennek ideje épp december végére jött el. A borászatok jelentős részében - főként a kisparaszti gazdálkodás idején - épp Karácsony és Újév között történt meg a borok fejtése, a hordók megkezdése.