Vőfély rigmusok a borról

"Nagyapám kántor volt, apám kefekötő,
A jó bort csap alól itta mind a kettő,
Ha az én gégémre egy csepp víz lefolyna:
Sírjában mindkettő rögtön megfordulna..."

"Mikor Noé apánk Isten parancsára,
A vízözön elől elfutott a bárkában,
Állatból, növényből magával egyet vitt,
Hogy ne nélkülözzön a vész után semmit.
Ám, legbölcsebben mégiscsak azt tette,
Hogy a szőlőtőkét ki nem felejtette.
Neki köszönhetjük, hogy a bort ismerjük,
Amelyből erőnket, s kedvünket szerezzük.
Rajta hát vendégeim, töltsük a pohárba,
Igyunk Noé apánk emlékére máma!
Hogy ma szőlő terem, neki legyen hála,
Neki köszönhető szívünk vigassága.
Igyunk rája!"

Nagy Ferenc győrszemerei gyűjtése