Aiolosz: Bor szonett

Szőlőnek tiszta vére, rád szomjazom,
Szikkadt torkom, mint végtelen víznyelő
Nyitva áll néked, ó tiszta oltalom.
Bugyogó rubinnak hányszor hív költő?
Vágyak hegyein völgyet romboló mámor?
Ifjú szerelem illatos olaja,
Akinek szilaj-hű kalóza Ámor
Térképtelen óceánod tudója.
Éj-esti tolvaja női blúzoknak,
Ártatlan bűnös, gondolatlanságért.
Halk szemtanúja egy síró férfinak,
Ki azt siratja, ifjún mit elítélt.
Légy az erősítőm, hogyha elcsámborgok,
Arról az útról, amit kiválasztok.