Villány

Magyarország legdélibb, már-már szubmediterrán jellegű borvidékét a Villány és Siklós környéki dombokon mintegy 2000 hektár szőlőültetvény borítja. Siklós környékén inkább fehérbor szőlőket, míg Villányban kékszőlőket telepítenek. A villányi vörösborról azt tartják, hogy "vörösboraink között a villányi úgy tűnik elő, mint a százados agg tölgy a bokrok fölött".

Elhelyezkedés

Vitathatatlanul Magyarország egyik legjobban csengő vörösbort adó vidéke, amely szép, régi hagyományaival, kulturális sokszínűségével igazi paradicsom a borkedvelők között. A szőlőterületeket az 56-os, 57-es és 58-as utakon és ezek leágazásain érhetjük el.

Települések

Villányi Körzet: Kisharsány, Nagyharsány, Palkonya, Villány, Villánykövesd, Vokány Siklósi körzet: Bisse, Csarnóta, Diósviszló, Harkány, Hegyszentmárton, Kistótfalu, Márfa, Nagytótfalu, Siklós, Szava, Turony

A borvidék ökológiája

A mészkőből felépülő Villányi –hegység északról védett, délies lankáin terül el a borvidék. A mészkő meghatározó a terület talajviszonyait illetően, sok helyen a felszín közelében, sőt sziklás foltokkal a felszínen is találkozhatunk vele. Több dűlőben csak vékony talajrétegek, váztalajok lelhetők fel. Fő tömegében lösz és vörösagyag, a löszhöz egyes helyeken triászkorú dolomit, mészkő és juramészkő keveredik. Éghajlata szubmediterrán jellegű, meleg és elég száraz időjárás, viszonylag hosszú tenyészidő jellemző. Hőösszegben és fényben a leggazdagabb borvidékünk. A napfénytartam meghaladja a 2050-2100 órát évente.. A több oldalról védett lejtők melegét a Földközi tenger vidékéről beáramló meleg levegő is felerősíti.

Leghíresebb dűlők

Villányi borvidék hagyományos dűlőiből származó borok minden évben jeles eredményeket hoznak a különböző tulajdonosoknak a hegyközségégi, az országos és a nemzetközi borversenyeken.

A Jammertal jelentése siralomvölgy. A híres termőhely feltehetőleg az 1687-es szársolymói csata után kapta a nevét. A legenda szerint a császári sereget, győzelmét követően még hetekig hallatszott a sebesült törökök jajgatása a hegyek közül.

A Csillagvölgy (Sterntal) neve talán a tiszta környezetre utal.

A Remete-dűlő a csillagvölgy keleti oldalán található szőlők termőhelye.

Az Ördögárok (Teufelsgraben) dűlő neve egy nagyharsányi mondára utalhat, amelyet a hegyek között lévő árok, illetve völgy úgy keletkezett, hogy azt maga az ördög szántotta.

A Kopár-dűlő a legnyugatibb villányi dűlő. Észak felől teljesen védett, rendkívül kedvező éghajlatú termőhely .A tavaszi rügyfakadás itt két héttel korábban kezdődik, mint az ország legjobb fekvésű dűlőiben.

Történelem

Villány már a történelem előtti időkben lakott volt, amit bronzkori leletek is tanúsítanak. A szőlőművelés eredete feltételezhetően a keltákig, bizonyíthatóan a rómaiakig nyúlik vissza. A vidék természeti adottságai: a Szársomlyó keleti és déli oldalai, a Karasica völgye, a szubmediterrán jellegű éghajlat ideális körülményeket biztosítottak a későbbi szőlőműveseknek, így a rómaiaknak is, akik - amint azt a padlófűtéses villa és az abban talált mozaikok, illetve oltárkő tanúsítják - jól kiépített, magas szintű szőlőkultúrát teremtettek ezen a területen. A Szársomlyó hegy oldalában feltárt római kori oltárkő felirata 50ha szőlőtelepítést dokumentál. Honfoglalás után a területen a Kán, Kalán és a Bor nemzettség telepedett le. Később valószínűleg királyi birtok volt. A tatárdúlás után a magyarság elsősorban a várak (ezen a borvidéken Siklós és Szársomlyó) környékén művelte a szőlőt. Erre utal az is, hogy IV. Béla király 1247-ben - a szársomlyói vár alapítólevelében - megemlíti Harsány határát a szőlőkkel. Egyes feltételezések szerint Villány kisközség az 1364-től ismert birtokos Villányi családnak köszönheti nevét, mások szerint Villány vagy a Vilmos névből, vagy a villám szóból ered. Biztosat tehát nem tudhatunk a név keletkezéséről, hacsak azt nem, hogy a 14. században még Villam, a 15. században már Viglam, Villia, Villiam, Vykam, Wellyan, Wylyan és Wylyam néven szerepelt a település

A török uralom alatt Villány teljesen elpusztult, de a szőlőtermesztés nem szűnt meg, mert a közeli falvak lakói a villányi szőlők egy részét tovább művelték. A mohácsi vész idején a terület Perényi Péter tulajdonában volt. Az elpusztult magyar faluba a törökök szláv, rác népességet telepítettek. Ők hozták magukkal a Kadarka fajtát, és a héjon erjesztéses vörösborkészítés technológiáját. Az 1687-es győztes nagyharsányi csata után újabb rác (szerb) nemzetiségű lakosokat telepítettek be. A megfogyatkozott szőlőterületet gyorsan pótolták, sőt tovább növelték. A török uralom alatt megfogyatkozott lakosságot a XVII. század végétől folyamatosan, szervezetten pótolták főleg német nemzetiségűekkel. Betelepülésük jelentős változásokat hozott a szőlőtermesztésben és a borászatban. Magukkal hozták "Portugieser" azaz a Kékoportó szőlőfajtát is.

A falvak közelében pincesorok épültek. A kis présházakból nyílnak a rövid, ritkán elágazó nem mély pincék. Itt történt a leszüretelt és szekéren álló nagy hordókban odaszállított termés feldolgozása, erjesztése. A Villányi bor egyre nagyobb hírnévre tett szert; jelentős exportáru volt.

A filoxéra a villányi szőlőket sem kímélte. A rekonstrukció a már más borvidéknél is ismert változásokat hozta. Fontos állomása volt Villány történelmének gróf Teleki Zsigmond szőlőnemesítő munkássága, mely nemzetközi hírnevet szerzett a vidéknek. 1912-ben Schaumburg - Lippe féle uradalom pezsgőüzemet létesített Villányban. Az évszázados hagyományokon alapuló családi gazdálkodást, szőlőtermesztést kereskedők, borfelvásárlók fogták össze, így a villányi borok a Habsburg Birodalom jelentős részén, különösen a Délvidéken, Bécsben és Stájerországban találtak piacra.

Az államosítás és TSZ időszak során - a minőségit a mennyiségi termelésnek alárendelve - az évszázadok alatt kialakult és jól működő családi kisbirtokokat integrálták és ezzel a Villányi kézműves, minőségi borászkodás gyakorlatilag megszűnt.

A rendszerváltást követően a 90-es évek elejétől azonban ismét megjelentek a családi vállalkozások Villányban. Ezen gazdák közös erőfeszítéssel, a régi tradíciók életre keltésével a villányi bor minőségét ismét a világ élvonalába emelték. Az infrastrukturális fejlődés következtében boraik napjainkra egész Európába, sőt még a tengeren túlra is eljutnak. 1999 óta Villányi Borvidék néven illetik, felváltva a korábbi Villány-Siklósi nevet.

Szőlőfajták

Chardonnay, Hárslevelű, Olasz rizling, Rajnai rizling, Pinot blanc, Sauvignon, Tramini, Ottonel muskotály, Kékoportó (Portugieser), Kékfrankos, Cabernet Sauvignon, Cabernet Franc, Merlot, Pinot Noir, Királyleányka, Rizlingszilváni, Zengő, Szürkebarát, Sárga muskotály, Zenit, Zöld veltelini, Kadarka, Zweigelt, Blauburger, Leányka, Cserszegi fűszeres, Zala gyöngye, Morner (Medoc) Noir, Bíbor kadarka.

A borok ízvilága

A Villányi vörösborok általában nehezek, testesek, magas alkoholtartalom és különösen magas tannintartalom jellemzi őket, jellegzetes, intenzív bukléjuk miatt viszonylag könnyen felismerhetők.