Fekvés
A borvidék lényegében az Egri borvidék meghosszabbítása, mivel ugyanúgy a Bükkalján terül el. Ha megpróbáljuk egyszerűen lehatárolni, lényegében Miskolc nagyobb térségéről van szó. A szőlőterületek nagyjából 1000-1500 hektáron terülnek el, de az erre alkalmas területek mennyisége sokszorosan nagyobb ennél, egyes források 10.000 hektár fölé teszik az ilyen földterületeket. Megközelíthető az M3-as és a régi 3-as út segítségével
Települések
Aszaló, Bogács, Borsodgeszt, Bükkaranyos, Bükkzsérc, Cserépfalu, Cserépváralja, Emőd, Harsány, Kács, Kisgyőr, Kistokaj, Mályi, Megyaszó, Mezőkövesd, Miskolc, Nyékládháza, Sály, Szikszó, Tard, Tibolddaróc, Vatta.
A borvidék ökológiája
Földtani szempontból igen érdekes a vidék, mivel a Bükk mészkőtömbje azt feltételezi, hogy komoly mészköves aljkőzettel kell számolnunk. Ez azonban elmarad, helyette a Bükk hegylábi felszínén felhalmozódó, vulkanikus eredetű riolittufás üledékek, illetve az azokra települt lösz a domináns. Az évszázadok során a könnyen alakítható, mégis stabil riolittufába számos lyukpincét mélyítettek. Az aljkőzet nagyban meghatározza a talajviszonyokat is, ami eléggé sokszínű. Jórészt az aljkőzeten kialakult agyagbemosódásos erdőtalajok, barnaföldek, helyenként fekete nyiroktalajok lelhetők fel.
Éghajlatát tekintve Egerhez igen hasonló adottságokat találunk. Északi borvidékeinkhez méltóan, a középhőmérsékletet vizsgálva a hűvösebb vidékekhez sorolhatjuk, a napsütéses órák száma is jórészt 1850-1900 óra alatt marad, viszont a Bükk kellő védelmet biztosít a hegység DK-K- i oldalán elterülő borvidéknek az északról érkező hideg levegővel szemben. A klíma kiegyensúlyozottabb, szélsőség-mentesebb a környékbeli sík vidékekhez képest. A csapadék évi mennyisége és eloszlása is megfelelő, 550-650. Jelentős eltérés mutatkozik a síksági és a hegylábi felszín között. A magasabban fekvő térszíneken a csapadék mennyisége akár 150-200 mm-el is, magasabb értéket mutathat.
Az éghajlati adottságok, valamint a talajviszonyok jelentősen befolyásolják a helyi borstílust, amely az élénk, szép savú fehérborok készítését feltételezi. Sokak szerint az itteni borok illatosabbak, de vékonyabbak az egri társaiknál.
Szőlőfajták
Olaszrizling, Leányka, Rizlingszilváni, Hárslevelű, Furmint, kékszőlő elsősorban Kékfrankos és Cabernet. Ajánlott fajták: Chardonnay, Cserszegi fűszeres, Leányka, Olasz rizling, Cabernet sauvignon, Cabarnet franc, Kékfrankos, Merlot, Zweigelt.
Kiegészítő fajták: Ottonel muskotály, Pinot blanc, Rizlingszilványi, Sauvignon, Tramini, Zengő, Zenit, Zöld veltelini, Kékoportó, Medina, Blauburger, Pinot noir.
Ültetvényes fajták: Hárslevelű, Ezerfürtű, Semillon
Történelem
Már az ősember korából találtak bortermelésre utaló leleteket a környéken. A vadszőlő a Bükk hegyoldalaiban őshonos növény. A szőlőtermelés bővülése itt is a szerzeteseknek köszönhető (Pálos Rend). A legkorábbi feljegyzés 1313-ból való. 1503. február 11-én Ulászló megerősíti a város korábbi borszabadalmát: "Miskolcon idegen bort nem árulhat, aki ez ellen vét, a bévitt bort elveszíti." Ekkor már nem csak a Diósgyőrt övező déli fekvésű dombok és Miskolc Szinva pataktól északra fekvő északi dombvonulatai a szőlőkultúra virágzó területei. 1798-ban Pesten megjelent "Statistik des Königreichs" című gazdasági munkában érdekes megállapítás található: "A tokaji, soproni és a ruszti bor kereskedelméből származó jövedelmet a miskolci megelőzi." Ennek oka volt az is, hogy egyes Hegyaljai szőlők mustjai is a miskolci pincehálózatban érlelődtek, és innen kerültek külföldre. E hatalmas pincehálózat legöregebb pincéi még a középkori eredetűek, de a hálózatuk a XVII-XVIII. századra fejlődött ki. Ekkor XVIII. században a fő fajták Gohér, Furmint, Hárslevelű, Bátai, Damián és Fejér szőlő. Az 1828-as jobbágyösszeírásból tudjuk, hogy Borsod lakosságának szegényebb rétegei többek között Miskolc szőlőiben kerestek munkát. Tibolddaróc a XIX. és a XX. században híres pezsgő alapbort termelő vidéknek számított. Erre Olaszrizlinget és Furmitot használtak. Bükkalját csak 1970-ben nyilvánították önálló borvidékké.
Országosan ismert borászattal, pincészettel még adós a borvidék, a sok kisebb családi pince különleges borokat rejt, sok közülük a régi riolittufába vájt „lyukpince”.