Talajadottságok I.

Az éghajlati és domborzati viszonyok mellett a talaj, ami leginkább meghatározza a szőlőültetvények minőségét, jellegét. A szőlő hosszú gyökereivel többméteres mélységekbe képes lenyúlni, ezáltal hasznosítani a talajban, altalajban, de még a talajréteg alatt elhelyezkedő alapkőzetben rejtőzködő tápanyagokat, ásványi anyagokat és természetesen a megfelelő mennyiségű vizet.

A felvett anyagokat a szőlő növekedéséhez életfenntartásához hasznosítja, s jó részük a szőlő gyümölcsébe is belekerül. A belőle készült bor alap íze, aromája tekintetében tehát rendkívül meghatározó lehet az adott talaj minősége, humusz és ásványi anyag tartalma. Nem véletlen hogy ugyanannak a szőlőfajtának a bora teljesen más karakterű, zamatú lehet különféle talajú és alapkőzetű borvidékeinken. Ennek persze több összetevője van, hiszen ezt természetesen a fekvés, domborzat, éghajlat és persze a borász munkája, egyénisége is kellőképp befolyásolja. A különbség mégis szembetűnő. Gyakorlott kóstolók könnyen megkülönböztetik a meszes vagy vulkanikus alapú borvidékek nedűit. A bőséges ásványi anyaggal „felvértezett” somlói, badacsonyi, tokaji borok viszonylag könnyedén felismerhetőek és megkülönböztethetőek. Az ásványosság (mineralitás) sok tekintetben az egyik legmeghatározóbb íz élményt nyújtja a fogyasztónak.

Magyarország talajadottságai az egyik legjobbak Európában. A mezőgazdaság egyéb ágazatainak szempontjából is komoly erőforrásokkal rendelkezünk, ráadásul a talajtípusok sokszínűsége - akár egy adott borvidéken belül is váltakozva - igen változatossá teszi a magyar borokat.

Alapkőzet szempontjából vizsgálva a borvidékeinket, leginkább az ország geológiai, földtani adottságait kell figyelembe vennünk. A magyar borvidékek jó része üledékes, tenger vízi vagy édes vízi üledékekből felépülő kőzet tömegeken, s a belőlük kialakult dombsági, hegyvidéki területeken, illetve azok előterében, hegylábi felszínein találhatóak.

A magyarországi hegységek döntő hányada mészkőből, dolomitból épül fel. Ilyen mészkő és dolomit alapok vannak a Mecsek jó részében, a Villányi- hegységben, a Balatonfelvidék egyes részein, pld. Zánka és Tihany térségében, a Keszthelyi-hegység, a Soproni- hegység, Bakony, Vértes, a Budai-hegység vonulataiban, s a Bükk-hegység is komoly mészkőtömbnek tekinthető.

Üledékes kőzetnek tekinthetjük a folyóvízi tevékenységre utaló kavicsos, murvás térszíneket is, amelyek gyakran kiegészülnek agyagrétegekkel, márgával is. Ilyen alapokkal bír a Balatonmelléki (Zalai) és a Pannonhalma-Sokoróaljai borvidékünk egy része.

A hegylábi felszíneket, dombságainkat gyakran borítja lösztakaró, amely a földtörténet utolsó időszakában a szél építőmunkájának köszönhető. A könnyen faragható, laza szerkezetű, gyakran meszes és homokos lösz a Szekszárdi, Tolnai, Hajós-Bajai, Ászár-Neszmélyi, Móri, Balatonboglári, Mecsekaljai, Bükkaljai, Egri, Mátraaljai és Pannonhalma-Sokoróaljai borvidékeinken gyakran megtalálható.

Hasonlóan üledékes kőzetnek kell tekinteni a homokot is, amely kétféle módon jelenik meg Magyarországon. A homok nagy nyomás és a cementálódás következtében az évmilliók során könnyen alakítható homokkővé állt össze, amely helyenként magas ásványi anyag koncentrációval is rendelkezik (vas-oxid). Vörös homokkő található pld. a Balatonfelvidék Tihany és Balatonfűzfő közötti szakaszán, a Balatonfüred-Csopaki borvidék tekintélyes részén, illetve szürke homokkő a Mecsek nyugati előterében.

A homokkő és egyéb kőzetek mállásából, a szél és a víz szállításának következtében a homok laza szerkezetben is megjelenik a magyar borvidékeken. Legtipikusabb a Kunsági borvidék, de szinte mindegyik borvidékünkön találunk homokos térszíneket.

Vulkanikus (magmás) kőzeteket viszonylag kevés helyen lelhetünk hazánkban. A felszínre jutott és megszilárdult lávából kialakult kőzeteket megtalálhatjuk a Tapolcai-medence tanúhegyeinél (Badacsony, Szent-György- hegy, Csobánc…stb.), a Somló és Ság hegy vidékén (bazalt), a Mátraalján (andezit) és az Eperjes-Tokaji- hegységben, ismertebb nevén a Zempléni–hegységben (riolit). A vulkáni kőzeteket minden esetben a vulkáni hamuból, törmelékből kialakult laza szerkezetű, puha üledékes kőzetek kísérik, amit tufának nevezünk. (bazalttufa, andezittufa, riolittufa).

A nagy mélységekben átalakult, kristályosodott és rendkívül kemény magmás és üledékes kőzetek - pld. gránit, pala…stb. - kis területeken, de Magyarországon is fellelhető, leginkább a Velencei- hegység és a Mórágyi rög területén játszik fontos szerepet.

Az alapkőzet vagy más néven anyakőzet tehát igencsak sokszínű a magyar borvidékeken, amely önmagában is komolyan befolyásolja a rajtuk kialakuló talajrétegek fizikai, kémiai, biológiai tulajdonságait. A talaj PH értéke, hő és vízháztartása, humusztartalma nagymértékben függ az alapkőzettől.

A mészkövön képződött talajok vékonyak, a mészkő víznyelő tulajdonsága miatt könnyen kiszáradnak, erodálódnak, viszont jó a hő háztartásuk. A kristályos kőzetek, bár igen kemények, mállásuk során jó minőségű és magas tápanyagtartalmú és ásvány-gazdag talajok képződnek rajtuk, akár csak a magmás kőzetek felszínén. Hasonlóan jók a löszön képződött talajok, míg a homokos vidékek talajai kevés tápanyagot tartalmaznak, ásványi anyagokban szegények, s szerkezetük miatt vízháztartásuk is meglehetősen rossznak mondható. Érdekes viszont, hogy a homokkövön képződött talajok, a cementáló anyagok következtében szintén kiváló minőségűek.

Az anyakőzet nemcsak annak mállásából kialakuló talaj miatt fontos, hanem az egyes borvidékek pinceépítési technikáit is befolyásolták. A könnyen alakítható, faragható, mégis önmagát jól megtartó löszfalak, tufarétegek, homokkövek mellett gyakran láthatunk lyukpincéket, hegyoldalba fúrt, néha óriási méretű pincéket, amelyek évszázadok óta működnek. Sok ilyet fedezhetünk fel a Bükkalján, Tokaj térségében, Pannonhalma közelében és a Dél- Dunántúlon egyaránt.

(Általános Természeti Földrajzi jegyzet - Dr:Moholi Károly: A talaj Földrajza, című fejezetének felhasználásával Tankönyvkiadó Bp 1988.)