A szőlő növény eredete

A borszőlő-Vitis vinifera, előtörténete majd 100 millió évre nyúlik vissza. Ekkor a földtörténet kréta korszakában jelenhetett meg a szőlő őse, amely az évmilliók alatt számos változatban jelent meg.

A mai Magyarország területén a földtörténet újkorából származnak az első szőlő növényre utaló maradványok, amelyet Vitis tokayensis, illetve Vitis hungarica néven ismerhetünk. Ezek az "ősszőlők" egyáltalán nem hasonlítottak a ma ismert lédús, zamatos, illatos borszőlőre. Valószínűleg kemény zöldbogyós, kesernyés, savanyú levű vadgyümölcsök lehettek.

Ha növény-rendszertanilag vizsgáljuk, akkor röviden azt lehetne elmondani, hogy a szőlő a zárvatermők törzséhez tartozik, ezen belül a Bengevirágúak rendjébe, s a Szőlőfélék (Vitaceae) családjába. Remélem a középiskolai biológiaórákról dereng valami... A szőlőfélékhez többszáz faj tartozik. Ha tovább bontjuk a kérdést, s közelítünk a szőlő növényhez a Vitis nemzetséghez jutunk, amelynek az egyik alnemzetsége, a jól csengő Euvitis lett a világ ismert szőlőfajtáinak az alapja. Az Euvitis alnemzetségből a kontinensvándorlás, az éghajlati és egyéb adottságok változásának okán alapvetően három földrajzilag elkülöníthető szőlőcsoport jött létre. Az észak-amerikai fajok, mintegy 30 db, a kelet-ázsiai fajok (40 db) és az eurázsiai fajok, amelyek ugyan csak 2 fajjal képviseltetik magukat, mégis a világ borászatának alapjául szolgáltak.

Az utolsó nagy jégkorszak komoly pusztítást vitt véghez az eurázsiai virágos növények között. Az egyik nagy túlélő, szerencsénkre a Ligeti szőlő (Vitis silvestris) volt, amelynek az őshazája valahol Közép-Ázsia és a Kaukázus közt keresendő, de a legújabb kutatások szerint a Balkánon és Észak-Afrikában is megmaradhatott. A Ligeti szőlő a jégkorszak után, 7-8 ezer évvel ezelőtt terjedt el, s az ember hamar termeszteni, nemesíteni kezdte. Ennek eredményeképp a leve zamatosabb, édesebb lett, s létrejött a Kerti szőlő, a már említett Vitis vinifera, amely lényegében a ma ismert borszőlők alapja.

Fotó: LizA2012