A magyar bortörvény szerint a jégbor egy olyan meghatározott termőhelyről származó minőségi bor, amelyet túléretten, megfagyottan szüretelt és préselt szőlőbogyók felhasználásával készítenek és minimum 282 g/l cukrot tartalmaz. Magyarországon nem igen volt hagyománya az ilyen különleges borok készítésének, ez inkább Ausztria, Németország, az újvilági termőhelyek közül Kanada privilégiumának számít. A hagyományok hiányán túl inkább klimatikus okai vannak a kevés magyar jégbornak, amely nem minden évben születhet, s az egész országban néhány száz litert készítenek belőle, meglehetősen borsos áron értékesítve. A Tokaji borvidéken kívül, ritkán Sopron környékén, a Hajós-Bajai borvidéken és Móron lehet leginkább találkozni a nektár édességű különleges jégborral. Német földön főképp Rajnai rizlingből készítik, nálunk többek között Furmintból és Ezerjóból is készülhet
Készítése sokrétű odafigyelést és szerencsés időjárást kíván meg. A kinn hagyott szőlőnek természetesen egészségesnek kell lennie, az sem árt, ha már valamennyire töppedtek a szőlőszemek. Ekkor érkezik az első fagy, ami minimum -5 °C-ot jelent. A fagy hatására a szemekben lévő víz lényegében kifagy, s a szőlő értékes, zamatos beltartalma koncentráltan megmarad. Ez az a pillanat, amikor le kell szüretelni és gyorsan ki is kell préselni. Préseléskor a fagyott szemekből csak lassan folydogál a must, ami rendkívül illatos és gyümölcsös, nektár szerű nedű. Ha az időzítés nem megfelelő - ez akár néhány órán is múlhat - a hőmérséklet emelkedésével a kifagyott víz visszakerülhet a mustba, felhigítva a jégbor alapját. Az egyszer megfagyott, aztán felengedő szőlő pedig a mirelit árukhoz hasonlóan teljesen tönkremegy. Kanadában, Németországban sokkal kiszámíthatóbb az első fagyok megérkezése, ezért ott lényegesen könnyebb előállítani ezt a zamatos, édes borkülönlegességet.