Becslések szerint a parafa dugók mintegy 8%-a hibás. A tendencia növekvő. A dugó ördöge egyaránt érintheti a fiatal és régi borokat, a fehér és a vörösborokat is. Még a pezsgőnek is lehet dugóíze. A fogyasztó tehetetlen. Étteremben visszaküldheti a bort, de a borkereskedők és a szőlősgazdák nem cserélik ki a portékájukat.

A palack kinyitása előtt senki sem tudja megmondani, hogy egy bor dugóbeteg-e, vagy sem. Sem a penészes, sem az áztatott parafa dugó nem biztos jele annak, hogy parafa dugó fertőzött. A „dugóízt” először szaglással lehet észlelni. A bor dohos és keserűen csersavas szagú. A hiba teljesen elfedi a bor valódi ízét. Előfordulhat az is. Hogy a „dugóíz” csak ízléskor észlelhető. A bor ilyenkor szinte mindig élvezhetetlen.

A fertőzött parafa dugó kívülről sértetlennek tűnhet. A kellemetlen íz ugyanis az esetek túlnyomó többségében egy klórvegyület, amely a parafa dugón optikai változást nem hoz létre. Ez a klórvegyület a „2,4,6 - triklóranizol”, röviden TCA, amely már parányi mennyiségben is észlelhető: 10 ezrelék elég, hogy a bor ízét teljesen elrontsa. A TCA a penészgombák egy csoportjának anyagcsereterméke. Ezek a penészgombák klórvegyületekkel táplálkoznak, és nem a parafa dugó felületén telepedne meg, szemmel nem is láthatók. A klór és a penészgombák találkozása tehát rendkívül kényes kérdés. Amennyiben létrejön, a parafa dugó belsejében, pontosabban a paraszemölcsökben megy végbe. A gombák ott szeretnek megtelepedni. Minél több pórus, vagyis bemenet van a dugó paraszemölcsein, annál nagyobb a veszélye a gombaspórák és a klór behatolásának. A penészgombák a paratölgyerdők normális flórájához tartoznak, és ezért nem rendkívüli dolog, ha a lehántott parafakéregben is jelen vannak. A parafa dugót a tárolás során is megtámadhatják a penészgombák. A feldolgozás előtt a paratölgy kérgét azonban fertőtleníteni szokták, hogy a penészgomba-kultúrák elpusztuljanak.

A parafa feldolgozása során kerül a klór a képbe. Régebben klórt használtak a parafa fehérítésére is, ami terített asztal volt a penészgombák számára. Napjainkban erre a célra már többnyire hidrogén-peroxidot használnak, de a klór ennek ellenére mindenütt jelen van. Számos dél-európai országban a vezetékes ivóvizet is klórozzák, és a fakérget feldolgozás előtt meg kell mosni. Klór található számos tisztítószerben is, amelyekkel például a borospincék padozatát, a parafa dugókat szállító teherautók rakodóterét vagy a raklapokat – amelyeken a parafa a feldolgozás színhelyére érkezik – tisztítják.
Esetleg az érintettek tudta nélkül a borivók saját háztartásában is van klórtartalmú tisztítószer. A nem tökéletesen fertőtlenített parafa dugók tehát a szállítmányozónál, a borkereskedőnél vagy a fogyasztó háztartásában is kapcsolatba kerülhetnek a TCA-val.
A TCA a leggyakoribb, de nem az egyetlen anyag, amely miatt a bor tönkremegy. Mindenféle csíra és gombaspóra megtelepedhet a paraszemölcsökben. Különösen a meleg, nedves helyiségekben szaporodhatnak el a borra ártalmas mikroorganizmusok, így például az anizolok. A borászok a parafa dugókat gyártó cégeket hibáztatják, hogy a paratölgykéreg tárolása, válogatása és fertőtlenítése során nem járnak el kellő körültekintéssel. A parafa dugót gyártó pedig a parafa-kereskedőket, és a borüzemeket hibáztatja, hogy a tároló helyiségekben és a pincékben nem tartják be a kellő higiéniát. Valójában a folyamat egyetlen résztvevője sem zárhatja ki teljesen, hogy okozója lehet valamilyen parafafertőzésnek. Ebből következik, hogy a hagyományos fertőtlenítés nem elegendő a bor károsodásának kizárásához.

Annak érdekében, hogy a parafa dugót a borospalackok lezárásához továbbra is használhassák, az utóbbi években új eljárási módszereket dolgoztak ki, amelyek célja a bor minőségének védelme is. Ezen eljárások egyike az impegrálás Bestalonnal. Ennek során a parafa dugókat kb. egy óra hosszáig speciális fürdőben mossák, amely etanolon kívül kevés fenoloxidázt is tartalmaz, egy szuberáz alapú enzimkészítményt, amelyet Dániában fejlesztettek ki. Utóbbi ártalmatlanná teszi a parafában lévő csersav ízű fenolokat. Konkrétabban polimerizálódnak, ezáltal semleges lesz az ízük. Ugyanakkor a kellemetlen szagú anizolokat is kivonják a parafából. Mivel a szuberázenzim egyidejűleg a parafa dugó felületét is víztaszítóvá teszi, ezáltal impregnálja, lényegesen csökken annak valószínűsége, hogy a parafa dugó belsejébe folyadék jusson.

Ennél is nagyobb a várakozás Németországban kifejlesztett Delfin-eljárással kapcsolatban. Az eljárás lényege, hogy a parafa dugók a gyártás utolsó fázisaként speciális mikrohullámú készülékbe kerülnek, amely elektromágneses hullámok segítségével felhevíti azokat. Ellentétben a hagyományos forró vizes fertőtlenítéssel, az elektromágneses hullámok átjárják a dugót. Ezáltal valamennyi kémiai és mikrobakteriális szennyeződés megsemmisül. Delfin dugók 2000 óta kaphatók. A fogyasztó azonban csak a borásztól tudhatja meg, hogy az általa megvásárolt palackot Delfin vagy Bestalon dugóval zárták-e le.

A dugó legfontosabb feladata, hogy biztonságban zárja le a palackot. A biztonságos azt jelenti, hogy a folyadék nem folyhat ki, és a lehető legkevesebb levegő juthat csak be a palackba. A gyors fagyasztásra szánborok palackjában rövid a dugó, a palackban tovább érő borokhoz pedig hosszú dugóra van szükség.

A parafa a paratölgy kérgének elhalt sejtjeiből áll. A sejttartalom nitrogén, a sejtfalak pedig egy szuberin nevű anyagból állnak. A szuberin vízlepergető tulajdonságú, és megakadályozza, hogy a folyadék áthatoljon a parafa dugón. A levegő is csak nehezen jut át a sejtfalakon. E tulajdonságok alapján alkalmas a parafa dugóval lezárt palack a bor további érlelésére. A parafa ráadásul rugalmas is. A palack nyakában természetes térfogatának kétharmadára préselődik össze, ezáltal olyan szorosan simul a palack falához, hogy mellette a folyadék nem képes kiszivárogni.
A parafában lévő fekete erek és pórusok a paraszemölcsök. Természetes környezetükben ezek látják el a fát az elhalt kérgen keresztül oxigénnel. A borivó számára azonban a paraszemölcs neuralgikus pont. Ezeken keresztül ugyanis bor és oxigén juthat a parafa dugó belsejébe. Minél több paraszemölcs található egy dugón, annál silányabb annak minősége. Minél silányabb a parafa dugó minősége, annál gyorsabban oxidálódik a bor, és annál nagyobb a bor károsodásának veszélye. Napjainkban a parafa dugókat hidrogén-peroxiddal fehérítik, hogy szebb és higiénikusabb látványt nyújtsanak. Ezenkívül a parafa dugókat viasszal is bevonják. Viasz nélkül csak nehezen lehetne őket a palack nyakába préselni, onnan eltávolítani pedig még nehezebb lenne.

Nincs tehát két egyforma parafa dugó. Az egyiknél nagyobb a légcsere, a másiknál kisebb. Ezért fordulhat elő, hogy ugyanaz a bor az egyik palackban frissebb ízű, a másikban pedig érettebb. Ránézésre még a laikus is meg tudja állapítani, hogy milyen a dugó minősége.

A dugó minősége lehet:

Kiváló minőségű
Az ilyen szinte teljesen paraszemölcs-mentes dugó esetében alig kerül sor légcserére. A dugóíz is ritka.

Szabvány

A paraszemölcsökkel csak mérsékelten átszőtt parafa dugóban nehezen juthat be a folyadék.

Gyenge minőség

A paraszemölcsökkel vertikálisan átszőtt parafa dugó könnyen átázik, szétmorzsolódik, és veszélyezteti a bor minőségét.

A parafa rendkívül rugalmas anyag, mert 95%-a gáz. A palack lezárása előtt a dugó átmérője 25 mm (felső rész a palackon kívül). A palack nyakában 15,5 mm-re préselődik össze.

15-20 év tárolási idő után a parafa dugót teljesen átjárja a bor. De amíg a palack száraz marad, és a parafa dugó belsejében sem alakul ki bakteriális fertőzés, nincs ok aggodalomra. Éppen ellenkezőleg: az átázott dugó nem száradt ki. 20 év elteltével azonban a legjobb minőségű dugó is megpuhul. Amennyiben a bort még ekkor sem isszák meg, célszerű a palackot újradugóztatni. A híres bordeaux-i Cháteau-k számára az újradugózás magától értetődő és ingyenes szolgáltatás. A borgyűjtőnek azonban magának kell Bordeaux-ba juttatni a palackokat. Az addigra esetlegesen elpárolgott részt ilyenkor fiatalabb borral feltöltik. Más borvidékek minőségre adó borászai számára szintén magától értetődő ez a szolgáltatás.

1. Természetes parafa
A borospalackok zömét természetes parafából készült dugóval zárják le. Mivel ezt egy darabban vágják ki a paratölgy (Quercus suber) kérgéből, egyben ez a legdrágább is. Alapvetően megfelel valamennyi követelménynek, amelyet egy kiváló minőségű dugótól el lehet várni. Szorosan feszül a palack nyakába, semleges ízű és természetes anyag, akárcsak a bor maga. A kifogásolható íz, vagy egyéb kellemetlen tényezők a feldolgozás és a tárolás során keletkeznek. A palackdugó fele Portugáliából származik. Kisebb paratölgy állomány található Szardínia szigetén, Észak-Afrikában, Spanyolországban és Franciaországban. A fákat ültetvényeken gondozzák, a dugógyártás tehát nem fenyegeti a természetet. Az állandóan emelkedő bortermelés következtében azonban fogytán a nyersanyag.
2. Korongdugó
A korongdugó a préselt dugó egyik változata, amikor a dugó aljára felragasztanak egy valódi parafából kivágott korongot. Ez csökkenti a borhibák előfordulásának gyakoriságát, de csakis azoknál a boroknál, amelyeket egy éven belül elfogyasztanak.
3. Préselt dugó
Ez a legolcsóbb dugó, amely a parafatölgy kérgének maradványaiból készül, oly módon, hogy granulátumot készítenek, majd azt összeragasztják. A préselt dugókra jellemző ugyan a doh- vagy dugóíz, de az utóbbi tíz évben majdnem megkétszereződött a termelése.

Más záró eszközök:

Olyan záró eszközök is vannak, amelyek sokkal egyszerűbben kezelhetők, és biztonságosabbak is. Technikailag a parafa dugót felválthatná más is, de pszichikailag nem. A borivók többsége számára a parafa dugó szent.
1. Műanyag dugó
Az utóbbi években széles körben elterjedtek a polietilénből készült dugók. Elsősorban Amerikában, de Olaszországban és Spanyolországban is ilyen színes dugókkal zárják le az egyszerűbb borokat. Íze nincs, nem dohosodik, és egy hagyományos dugóhúzóval egyszerűen eltávolítható. Vannak azonban minőségi különbségek. A legjobb szilikon dugók Amerikában készülnek. Ezek elsősorban fehérborok lezárására váltak be. A hosszabb tárolásra alkalmas vörösborok esetében még nem tudni, hogy a fenolok és a csersav nem kezdi-e ki a műanyagot, vagy hogy a polietilén nem bont-e le fokozott mértékű kénes savat, amely a bort gyorsabb oxidálásra készteti.
2. Csavaros kupak
Az italiparban széles körben elterjedt a csavaros kupakok alkalmazása. Időközben kiderült, hogy a borospalackoknál is jól bevált. Szinte légmentesen zárja le a palackot, és semmilyen ízt nem ad a bornak. Ráadásul a kezelése is egyszerű. A borivók többsége eddig még csak a literes üvegeken volt hajlandó elfogadni a csavaros kupakot.
3. Sörös kupak
Az ún. „sörös kupak” a palackok lezárásának legolcsóbb módja. Szinte légmentesen zárja le a palackot. A benne lévő műanyag betét nem befolyásolja a bor minőségét. Annak ellenére, hogy a pincékben a hároméves érlelés ideje alatt csak ilyen kupakot viselnek a legnemesebb francia pezsgők, ez a lezárási mód sem az egyszerű, sem a minőségi borok esetében nem hódított teret.