Március 25. a keresztény hagyomány szerint Jézus fogantatásának napja. A magyar hagyományba gyorsan beépült ez az ünnepnap, hiszen a pogány magyar vallásban jelentős szerepe volt a Boldogasszonynak (Nagyasszonynak), aki a termékenység, a gyermekáldás, a szülés segítője volt. Pogány gyökereket a rómaiak is hozzátettek ehhez az ünnephez, hiszen Magna Mater, minden istenek anyja, a termékenység istennője is komoly kultusszal rendelkezett. Szűz Mária ünnepe tehát szervesen kapcsolódik a korábbi pogány ünnepekhez. A hagyomány szerint ekkor kellett a gyümölcsfákon az oltást, szemzést elkezdeni. Az e napon oltott vesszőket letörni nem volt ildomos, mert az a hagyomány szerint szerencsétlenséget jelentett, s az ágakból ilyenkor vér folyt. Ezt a napot a magyar néphagyomány a tavasz végleges eljövetelének tartotta. Ilyenkor indult a halászati munka, a fű is ekkor kezdett sarjadni a pásztorok örömére, s a madarak végre teljes számban visszaérkeztek téli útjukról. A szokásos időjárás megfigyelések,jóslatok szerint ha rossz idő volt ekkor, az még a további rossz időjárást ígért, némely területeken a békák kuruttyolását figyelték, s ha hangosak voltak, még további 40 nap rossz időt ígért. Volt hely, ahol aznap vörösbort ittak és kukoricát pattogtattak, hogy a fák, növények és a szőlő vére gyarapodjék, s a rügyek könnyen kipattanhassanak.