A Móri borvidék felvirágoztatásában a modern technológiákkal és komoly borászati ismerettel rendelkező kapucinus szerzetesek sokat tettek. Pincéjükből finom borok kerültek ki és a környéken élők sokat tanultak a szorgoskodó szerzetesektől. Egy XVIII. századi történet szerint, a ma is álló kapucinus pincében munkálkodott ideje nagy részében Gábriel barát, aki arról volt nevezetes a pince összes hordóját ismerte, tartalmát szorgalmasan kóstolgatta. Sem a vendégek, sem a rendtársai nem tudtak olyan bort mutatni neki, amelyet ne ismert volna fel, pedig a pince több száz tételt rejtett magába. Egyszer egyik szerzetes társa alaposan megviccelte a derék Gábrielt. A pince félhomályában egy pohár italt kínált neki. A barát hosszan ízlelgette, forgatta a szájában, de a végén teljesen magába roskadva csak annyit szólt: Ezt a bort nem ismerem, honnan való? Ekkor derült ki, a nagy igazság, a pohárban víz volt, a lelkes pincemester barátról pedig kiderült jó ideje nem ivott már ilyet…

Szentpéteri István református prédikátor Debrecenben többször szót emelt a török kori magyar borfogyasztás túlzott mértékéről, s ostorozta a részegeskedőket. Egy alkalommal a következőt mondta:
" Vagyon hangos trombitám, melyet óh vajha valaha meg fuvalhatnék a részegeskedésnek hagymázától megkámporodott fejű magyar világnak!”

Teleki Mihály (1634-1690), Apafi Mihály erdélyi fejedelem kancellárja arról volt híres, hogy ellentétben a kor uraságaival nem igen fogyasztott bort, ki is vívta kortársai figyelmét eme különleges „tettével”. Apor Péter (1676-1752) Erdély változásáról írt emlékiratában így ír erről: „Bort nem ivutt Teleki Mihály, hanem csak vizet, azt tisztán megfőzték, aztán meghűtötték jeges cseberben, úgy töltötték kicsiny fakártyában, azt adták be innya; noha az bort szerette volna, nagy barátság volt, mikor vagy egyszer bort ivutt s megrészegült; részeg korában jobb, csendesebb ember nem volt nálánál”. ...Ha innya kezdett a fejedelem, gyakran ivott penig, ott senkinek nem lehetett magát menteni, addig kellett innya, míg kidőlt az asztaltól...”

A híres görög filozófus, Nagy Sándornak mondta egyszer egy ivászat után, amelyek oly gyakoriak voltak a nagy király udvarában: "Az első pohár bor, amit megittál az egészségé. A második a jókedvé, a harmadik a bánaté, a negyedik a gyalázaté."

Telegdy Pál feleségéhez, Várday Katához (1592. február 10.)

” Istennek hála, mi egíssígben vagyunk még eddig, valamint járunk ez után az erdélyi bor mia...Én csak immáris meguntam az bor közt való heveríst. Íjjel-nappal csak megyünk, eszünk, arra sokat adnak innunk, de az alvásban kevés ríszünk vagyon.”

Az ókorban, középkorban, sőt még az újkor jelentős időszakában is a vízivás eléggé veszélyes tevékenységnek számított. A fertőzött ívóvíz számtalan betegség, járvány okozója volt, nem véletlen, hogy az egészségesnek számító, bort részesítették előnybe szerte Európában. A Salernoi orvosiskolában megjelent egy tanulmány a bor jótékony hatásáról, illetve a víz negatív hatásairól, amelyet később, 1770-ben Kolozsváron magyarul is közre adtak. Álljon itt egy kis részlet a műből:

„A Víz ital igen árt az étel közben:
Gyomrot meg-hidegít, s nem emésztet könnyen
Igyanak Bort azért inkább az emberek,
A több állatoknak jók lésznek a vizek...”

Mindig igyekezett az urak túlzott borfogyasztását ostorozni, s e szép hasonlattal élt:

"Ha egy nagy völgybe vinnék a török császár erejét és reá eresztenék azt a bort, melyet sok részegeskedésben megittak Magyarország szabadulásáért: nem kellene semmi vízözön a török veszedelmére; mind borban halnának."

A timóteusokhoz írt levelében találjuk az alábbi megfontolandó igazságot, amelyet érdemes betartanunk: „Ne légy továbbá vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra is gyakori gyengélkedéseidre tekintettel”

Mária Terézia és XIV. Benedek között több hosszú tárgyalás zajlott, amely végül rendezte a Szentszék és az uralkodó közötti ellentéteket, többek között a főpapok kinevezésének gyakorlata tekintetében. Valószínűleg az 1757/58- ban tető alá hozott Concordátum aláírása után, ajándékozta meg Mária Terézia barátsága és jóindulata jeléül a pápát egy láda jóféle Tokaji aszúval. Benedek, mikor belekóstolt a nemes italba a következőt mondta:

„Benedicta sit terra,
quae te germinavit,
benedicta mulier, qui te misit,
benedictus ego, qui te bibi."

Áldott legyen a föld,
amely téged termett.
Áldott az asszony, ki téged küldött,
Áldott legyek én, ki téged iszlak!